Immár 9. éve csatlakozik a szemétgazdálkodás hatékonysága terén is sereghajtónak számító Románia a világ 158 országában megtartott, kampányszerű hulladékgyűjtéshez, nehezen mérhető azonban, hogy mennyire hat az emberek mentalitására a felhívó jellegű, iskolásokat, felnőtteket egyaránt megszólító kezdeményezés. Ha a szervezők által közölt számokat nézzük, kellemesen és kellemetlenül is meglepődhetünk: jó hír, hogy közel kétmillióan csatlakoznak az akcióhoz, amely kiterjed az ország immár 26 megyéjére, riasztó azonban, ha számokban látjuk a tonnákban mért szemét mennyiségét: a Let’s Do It World elnevezésű, világszintű akció keretében tíz év alatt durván számolva majdnem 90 ezer tonnányi szemetet gyűjtöttek össze.

A környezetkímélő, a szennyezés mértékét és gyorsaságát megfékezni akaró akciókra jellemző, hogy növelheti az eredményességet, ha megdöbbentő számadatokkal rukkolnak elő. Ha tudatosítani akarjuk magunkban, hogy környező világunkban milyen méreteket öltött mára a szemét túlburjánzásának mértéke, elég rápillantanunk az olyan érzékletesen megfogalmazott statisztikákra, mint például: a környezetben jelen lévő műanyaghulladéknak legalább felét csak az elmúlt 15 évben termelte az emberiség, vagy hogy a Csendes-óceánon úszó, egyre növekvő szemétsziget területe immár háromszor akkora, mint Franciaországé. Ha a magunk háza tája körül maradunk, közelebbi, kézzelfoghatóbb adat, miszerint egy romániai állampolgár évente átlagosan több mint két és fél mázsa hulladékot termel, és ennek a mennyiségnek mindössze 10 százalékát hasznosítják újra, míg az Európai Unióban ez az arány jóval magasabb, majdnem 30 százalékos.

Természetesen az is fontos, hogy tudatában legyünk a nagyvilág vagy a közvetlen környezetünk helyzetét illusztráló, elrettentő számadatoknak, hiszen ez elősegítheti, hogy komolyan vegyük az immár Romániában is kötelező, de egyelőre még csak nehézkesen beinduló szelektív hulladékgyűjtés szabályait. Ennél azonban valószínűleg több kell a tudatos környezetvédelemhez, ahhoz, hogy ne éktelenkedjen tonnákban mérhető műanyag- és építkezési hulladék a természetben, ahhoz, hogy zökkenőmentesebben fel lehessen zárkózni a szelektív hulladékkezelés szabályaihoz.

Minden bizonnyal a sokat hangoztatott mentalitásváltás lehet a kulcs, még akkor is, ha a gyakorlatban sokszor akadályokba ütközik az, aki komolyan veszi, hogy élhetőbb bolygót hagyjon maga után az utódokra. Bizony mentalitásváltás kell ahhoz, hogy a piknikező ne hajítsa el lazán az erdőben az évszázadokig fel nem bomló sörösbádogot vagy műanyag flakont. Ha pedig ez lassan-lassan nem történik meg, akkor a szemétgyűjtési akciók, legyenek bármilyen jó szándékúak és nagyszabásúak, lényegében alig lesznek többek a hiábavalóság jelképeiként ismert, a lyukas hordóba örökkön-örökké vizet hordó Danaidák cselekedeinél.