Az azóta eltelt időszakban a világ különböző országai időben és módszereiben eltérő intézkedéseket foganatosítottak a kór terjedésének megfékezése érdekében: egyesek mozgósították az egészségügyi dolgozókat, beszerezték a szükséges felszereléseket, mások korábban kijárási tilalmat vezettek be, lezárták a határaikat a külföldiek elől, ugyanakkor akadnak (lásd Szerbia esetét), akik saját állampolgáraikat sem engedik be a falakon belül. Hosszú volna felsorolni az egyedi lépéseket, éppen ezért csak két ország reakciójára szorítkozunk, erdélyi magyarokként ugyanis számunkra amúgy is ez a két példa a legrelevánsabb.

Budapest többek között határzárral és átfogó intézkedéscsomaggal válaszolt a vírus terjedésére, Magyarországon való felbukkanására, az Orbán Viktor vezette kabinet gazdaságvédelmi akciótervét a nemzetközi sajtó is a legmerészebbként minősíti. Ezek közül a leglényegesebb, hogy a munkáltatóknak nem kell járulékot fizetniük a járványválság által legsúlyosabban érintett ágazatokban, továbbá a magánszemélyek és vállalkozások hiteleinek tőke- és kamatfizetési kötelezettségét az év végéig felfüggesztették. Tömören: 2021-ig nem kell törleszteni, és nem számítható fel kamatos kamat sem a moratórium idején.

Ezen túlmenően a magyar kormány nagy hangsúlyt fektet az eszközbeszerzésre, és miközben világszerte hiány mutatkozik az egészségügyi felszerelésekből, Budapestre már megérkezett az első, több mint 3 millió maszkból, 100 ezer tesztből, 86 lélegeztetőgépből álló egészségügyi szállítmány Kínából. Ahonnan több száz tonnányi, a koronavírus-járvány elleni védekezéshez szükséges eszköz érkezik még – Budapest szerint nem titkoltan az évekkel ezelőtt meghirdetett keleti nyitás politikájának, a magyar–kínai partnerségnek köszönhetően. (Aminek bizonyítéka az is, hogy a kelet-ázsiai nagyhatalom a magyar kormányfő közismert, Hajrá, Magyarország köszöntését rótta fel magyar és kínai nyelven az egyik rakományra).

Eközben Romániában nagy vonalakban annyi történt, hogy a Ludovic Orban vezette kormány átvállalta a válság miatt bajba jutott munkáltatók által kényszerszabadságra küldött alkalmazottak (számuk máris 300 ezer közeli) segélyezését a sürgősségi állapot idejére, és 5 milliárd lejjel megemelték a kis- és középvállalkozások állami garancialapját. Bár rengetegen sürgetik, egyelőre nem született döntés a bankhitelek törlesztésének, a rezsiköltségek – a földgáz, elektromos áram, telefon-, kábeltévé- és internetszolgáltatás árának – befagyasztásáról.

Amikor a miniszterelnököt újságírók erről faggatták, a rá jellemző ráérősséggel azt a felvilágosítást adta, hogy előbb „alaposan meg kell vizsgálni” a kérdést a jegybankkal és a kereskedelmi pénzintézetekkel. És a cégek adómentességét is elemezni kell. És miközben a romániai egészségügy napok óta attól hangos, hogy a védőmaszkok, -ruhák, berendezések, fertőtlenítőszerek, kórházi ágyak, lélegeztetőgépek, tesztek hiánya a járvány berobbanása esetén az itáliainál is katasztrofálisabb állapotokat eredményezhet az országban, Orban kezeit széttárva homályos magyarázkodásba fogott érvényesíteni nem tudott szerződésekről, cégek és idegen államok visszakozásáról. Mentegetőzése hallatán már-már az az érzése támadt a szemlélőnek, mintha egy tehetetlen, cselekvésre képtelen embert látna maga előtt, aki szemmel láthatóan nem tudja, miként birkózzon meg az előtte tornyosuló feladattal.

Általános vélekedés szerint a bukaresti kormánynak sokkal korábban szigorítania kellett volna a koronavírus nyugat-európai gócpontjainak számító országokból hazamenekülő román állampolgárok befogadását, az eddig foganatosított intézkedések pedig nem elegendőek a gazdaság megmentéséhez. Még a magyarbarátsággal, az Orbán Viktor iránti szimpátiával egyáltalán nem vádolható volt román kormányfő, Victor Ponta is amondó, hogy az óvintézkedések és gazdaságmentő lépések terén Bukarestnek példát kellene vennie Budapesttől. „Az ő Orbánjuk jobb döntéseket hozott, mint a mienk” – állapította meg Ponta.

Amihez a viccet parafrazálva annyit lehet hozzáfűzni csupán: „mecsoda különbség!”