Először is, senki sem tudja, milyen és mekkora Ukrajnáról beszélünk mondjuk jövő nyáron. Mennyire lesz stabil a háború utáni Ukrajna? Továbbra is az oligarchák szabják a gazdasági, politikai feltételeket? Esetleg az Egyesült Államok rendezkedik be kényelmesen Kijevben, mint tette azt Koszovó esetében? Lesz-e elfogadható sorsuk a háború utáni Ukrajnában a magyaroknak, románoknak, általában a nemzeti kisebbségeknek?

Idealista módra kapcsolva tegyük fel, hogy néhány éven belül minden jóra fordul, stabilizálódik az ukrán helyzet. Az EU huszonhét tagállama ez esetben egyként kell igent mondjon egy olyan ország uniós csatlakozására, amely a menekültválság ellenére is az egyik legnagyobb lakossággal rendelkező európai állam marad. Jelenleg a maga több mint negyvenmilliós népességével Ukrajnát csak Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország előzné meg az Unióban. A brüsszeli játékszabályok szerint a méret nagyon is számít. Kijev az esetleges uniós tagság első pillanatától a semmiből válna kényelmetlenül erőssé az EU-s rangsorban. Ennek a ténynek mindenki tudatában van. Így aztán az ukrán EU-tagságból nem lesz semmi. Pár év múlva a legkülönbözőbb okokra hivatkozva jönnek majd a kifogások Párizsból, Berlinből Kijev belépése ellen, csakhogy megakadályozzák ennek a jobb sorsra érdemes posztszovjet középhatalomnak a távoltartását az európai döntéshozataltól.

Amit jelenleg látunk az ukrán tagjelöltséggel, az nem más, mint egy politikai játék. Semmibe sem kerülő délibáb felmutatása Ukrajnának, és fricska Oroszországnak – ennyiről szól a történet. Ha viszont ez az aktuális központi téma, akkor egyesek ebbe a témába viszik bele aljas akcióikat. A román sajtó nagyobbik része igyekszik szinte napi rendszerességgel találni olyan történést, amelyet kisebb-nagyobb elferdítéssel Orbán Viktor démonizálására, a magyar kormány eleni heccelésre lehet felhasználni. Hálás feladat ez, így egyszerre lehet ütni Orbánon, Magyarországon s egy ügyes összekötő mondattal az Orbánt támogató erdélyi magyarokon.

Ukrajna uniós tagjelöltsége kapcsán most éppen azt a hazugságot tálalták sokkoló címekkel, hogy Orbán csak Bosznia és Grúzia tagjelöltségével csomagban hajlandó megszavazni Ukrajna, illetve a Moldovai Köztársaság EU-tagjelölti státusát. Ezt ugyan senki nem állította magyar részről, de ez cseppet sem zavarja a bukaresti hírkreálókat. A magyar javaslat valóban megemlíti Boszniát és Grúziát is, de szó sincs valamiféle ultimátumszerű feltételről. Mi több, a magyar miniszterelnök egyeztetett az ukrán elnökkel, valamint a moldovai kormányfővel, s mindkettőjüknek támogatást ígért az uniós tagjelöltség ügyében. Soha eddig nem hallottunk, olvastunk annyira barátságos, hálás megnyilvánulást Zelenszkijtől Magyarország, Orbán Viktor irányába, mint a mostani telefonos tárgyalást követően. Vajon miért nem olvashattunk ez utóbbiakról is az ujjukat folyamatosan Magyarország politikai ütőerén tartó bukaresti médiamunkásoktól, elemzőktől?

Naivan kérdezem a folyamatosan Orbán Viktor ellen uszító román „kollégáktól”: nem lenne-e érdekesebb az üzemanyagárak elszabadulása miatt egyre elkeseredettebb olvasóik számára, ha inkább az őszig meghosszabbított magyar benzinárstopról tálalnának beszámolókat, amolyan követendő példaként a bukaresti kormányzóknak?