Balogh Levente

Balogh Levente

Nincs kisebbik rossz

2019. november 23., 19:302019. november 23., 19:30

A PSD nélküli második fordulót mozgalmat meghirdető politikusok erőfeszítései ellenére vasárnap megismétlődik az öt évvel ezelőtti felállás: az elnökválasztás második körében a Nemzeti Liberális Párt (PNL) jelöltje csap össze a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselőjével.

A PNL jelöltje ráadásul ugyanaz, mint öt éve: Klaus Johannis. Ellenfele pedig az a Viorica Dăncilă, aki öt éve nem hogy nem szerepelt a román politika élvonalában, de mindaddig, amíg Liviu Dragnea haza nem vitte az Európai Parlamentből, hogy mindenki megdöbbenésére miniszterelnököt csináljon belőle, talán még a PSD legfanatikusabb szimpatizánsai sem ismertek.

Valamivel kevesebb mint kétéves kormányfői mandátuma alatt persze volt alkalmunk megismerni, így meglehetősen objektív kép rajzolható mindkettejük teljesítményéről.

Johannis kapcsán elmondható, hogy ötéves mandátuma nagy részében amolyan biodíszletként tevékenykedett: részt vett az EU-tanácskozásokon, ahol mindig lelkesen szajkózta a legbefolyásosabb tagállamok vezetői által megfogalmazott javaslatokat, és kritikátlanul gazsulált Washingtonnak. Az általa képviselt román külpolitika – idomulva a hagyományokhoz – nem rendelkezik saját, markáns hanggal vagy irányvonallal, minden esetben a térségben aktuálisan erős hatalom prioritásainak visszhangzásában merül ki.

Belföldön néha aktívabb volt: a demokrácia védelmezőjének szerepében tetszelegve állóháborút vívott a PSD-kormányokkal. A jövőre nézve viszont nem túl meggyőző a „normális Romániát” ígérő, közhelyes és üres szlogen.

Dăncilă teljesítményéről sem mondható el sok pozitívum. Mandátuma zömében Liviu Dargnea pártelnök utasításait hajtotta végre, de miniszterelnökként eltöltött ideje alatt mindvégig kaotikus, kapkodó, gyakran dilettáns kormányzás zajlott, legyen szó a gazdaságról, az igazságszolgáltatási törvények módosításáról vagy bármi egyébről. Ennél többre államfőként sem számíthatnánk tőle.
Magyarként persze mindemellett az is fontos, hogyan viszonyul a két jelölt a magyar jogkövetelésekhez.

Igaz, vannak olyan hangok is, amelyek nem kis fennhéjázással figyelmeztetnek ilyenkor: túl kellene már lépni azon, hogy etnikai szempontok szerint viszonyulunk a jelöltekhez. Természetesen minden joguk megvan ehhez a véleményhez, de az az arrogáns hangnem, amelyben kioktatják a tőlük eltérő állásponton levőket, már tenyérbe mászó.

Igencsak kínos ugyanis, és provinciális gondolkodásra vall, hogy egyesek attól tartják magukat korszerűnek és áramvonalasan euopéernek, hogy amikor csak lehet, a nemzeti identitás jelentéktelensége – ezáltal pedig az önfeladás – mellett prédikálnak.

Holott tudomásul vehetnék már végre: sokan – sőt megkockáztatjuk: sokkal többen – vannak azok, akik számára a mindennapi megélhetés, illetve az általános érvényű, emberjogi kérdések mellett ugyanolyan fontos, identitás-konstituáló tényező a nemzetiség, a nemzeti hovatartozás is. Valamint mindaz, ami ehhez tartozik: az anyanyelvi oktatás a bölcsődétől a doktori címig az adónkból fenntartott magyar oktatási intézményekben, a szabad hivatali anyanyelvhasználat, valamint a magyar sajtóorgánumok, művelődési intézmények megléte.

Nos, elmondható, hogy mindezek a jelöltek egyikénél sem találtak kedvező fogadtatásra.
Dăncilă esetében nincs miért csodálkozni – elvégre a sovinizmust, magyarellenességet bármikor kijátszó párt politikusáról van szó, aki legfeljebb a magyar támogatásért cserében, konjunkturális érdekek miatt ígér meg bármit is – hogy aztán bármikor engedjen megtörténni egy, az úzvölgyi magyarellenes provokációhoz hasonló incidenst, ha úgy érzi, ez szükséges a népszerűség feltornászásához. Vagyis egyrészt dilettáns kormányzása, másrészt emiatt sem érdemli meg a magyar voksokat.

Azt is megtapasztalhattuk, hogy a magyar jogkövetelések az amúgy kisebbségi származású, öt éve masszív magyar támogatással nyerő Johannist is teljesen hidegen hagyják. Emlékezzünk arra, hogy levitézlett PSD-s politikusok javaslatára ő vonta vissza Tőkés Lászlótól az 1989-es temesvári forradalom kirobbantásában játszott szerepéért megkapott román állami kitüntetést, de ugyanilyen emlékezetes az az eset is, amikor a Székelyföldön román zászlót ajándékozva Csíkszereda polgármesterének utasította el az autonómiát.

Mindezek után a Johannisra adott magyar szavazatok csak legitimálnák a magyar közösség jogos követeléseivel szembeni elutasító politikáját.

Vagyis jelen állás szerint egyik jelölt sem méltó a bizalmunkra, nincs kisebbik rossz. Aki így gondolja, ezt távolmaradással vagy érvénytelen szavazattal konkrétan is jelezheti.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Huszárok a sós vízben

1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Parajd, a működésképtelen Románia és az újratervezés

Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Georgescu megy, de a „dzsordzseszkizmus” marad

Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan, Románia és a magyarok

Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha a hála nem politikai kategória, a bosszú se legyen az

Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.

Balogh Levente

Balogh Levente

A katasztrófa és a „kisebbik rossz”

Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.