2010. december 29., 10:022010. december 29., 10:02
Ezért – ha csak tehetem – nagy ívben kerülöm ezeket a mamutüzleteket, és mindaddig, amíg egy helyi vállalkozó működtet egy kis sarki boltot, oda járok vásárolni. Viszont, sajnos, már van néhány olyan termék, amit egyszerűen nem lehet megvásárolni a sarki boltokban, ezért kénytelen vagyok alkalomadtán igénybe venni a multicégek személytelen szolgáltatásait.
Például macskaalmot és egyfajta húskonzervet a macseknek mindig a lakásomhoz legközelebbi bevásárlóközpontban veszek, mert ott a legolcsóbb, ráadásul az ötkilós kiszerelésű almot nem kell nagy távon cipelnem. Persze ha szórólapozás folytán nem is – mert ezeket rendszerint olvasatlanul kitakarítom a postaládámból –, de szomszédasszonyoktól, ismerősöktől csak értesülök arról, hogy éppen milyen termék akciós abban a bizonyos szupermarketben, és nagy ritkán beleesem abba a hibába, hogy a szokásos termék mellé mást is teszek a hatalmas bevásárlószekérbe.
Így jártam karácsony előtt is, amikor úgy véltem, nagy tételnél sok kicsi sokra megy alapon, jobb, ha a cukrot, margarint stb. ott veszem meg, ahol a kedvencemnek az almot. Mit mondjak? Meg is bántam rendesen, és további legalább száz érvem született arra nézve, miért ne vásároljak továbbra sem bevásárlóközpontban. Már hogyisne, amikor nagy megdöbbenésemre kiderült, hogy a polcok között karba tett kézzel álldogálók nem azért vannak, hogy bármilyen felvilágosítással szolgáljanak adott termékkel kapcsolatosan, hanem azért, hogy – idézem – „figyeljük nem lop-e például maga az üzletben”. S ezt még elnéztem volna, de attól végképp kiborultam, amikor láttam, hogy a fiatal betanított, műmosollyal előre köszönő kasszás, mintha idegrángásos lenne, kétszer, sőt háromszor is elhúzza a terméket a vonalkódolvasó előtt, kétszer-háromszor felszámolva az egyetlen termék árát. Szóvá tettem a dolgot, és meg is kaptam a választ: „ha nem tetszik, menjen s reklamáljon”. Hát nem mentem, de az biztos, hogy abba az üzletbe ezután még macskaalomért sem fogok betérni. Már nem egyébért, de kinek hiányzik a multiátverés ünnepekre?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok