Képünk illusztráció
Fotó: Haáz Vince
A minap beszámoltak a lapok arról, hogy a szucsávai bíróság helyt adott a jászvásári diákliga által közvetített perben a Marosvásárhelyen tanuló öt orvostanhallgató kérésének, miszerint hatálytalanítsák az egyetem vezetőségének korábbi döntését.
2021. november 07., 17:532021. november 07., 17:53
2021. november 07., 22:472021. november 07., 22:47
Amelyet amúgy a marosvásárhelyi diákszövetségek és vezetőik „teljes mellszélességgel” támogattak. A döntés az egyetemisták órákon és gyakorlatokon való részvételét, illetve bentlakási helyeit zöldigazolványhoz kötötte. Ellene korábban tiltakozó felvonulást szerveztek a legfeljebb tíz százalékos abszolút kisebbséget kitevő oltatlanok hangadói. A közel tízezer diplomavárományost beiskolázó marosvásárhelyi egyetemen tanulók – az alapképzésben tanulók hozzávetőlegesen fele az orvosi karokon – közül mintegy kétszáz diák írta alá azt a petíciót, amelyben kérték az egyetem vezetőségét, hogy vonja vissza döntését.
Talán érdemes a számoknál elidőzni: néhány százalék tiltakozik, egy ezrelék fellebez. Sikerrel. Mondhatni, a bíróságok érzékenyek a kisebbségi problémák iránt. Az emberi jogok, a demokrácia kiteljesedése nevében felkarolják őket. Szóval, az oltatlan orvostanhallgatók – mindenféle oltást támogató egészségügyi érv ellenére – jó eséllyel és eredményesen perelnek egyéni jogaik védelmében.
Sőt, „evés közben jön meg az étvágy”, jászvásári barátaik és elvtársaik közvetítésével nyilvánosan kérik a marosvásárhelyi diákvezetők menesztését, amiért „nem az eljárást kezdeményező öt egyetemistát, hanem az egyetem vezetőségét támogatta ebben az ügyben”. Azaz, a számoknál maradva ezúttal is: mivel a diákszövetség vezetői nem az öt fellebező igaza mellé, hanem a nyolcvan tagú egyetemi szenátus, az annak egynegyedét kitevő diákok közösen elfogadott véleménye mellé állt.
Ilyen tudományos felmérés természetesen elképzelhetetlen, már a statisztikai elemzésre is sűrűn emlegetnék a diszkriminatív minősítéseket. Mégis, az orvosi hivatás jegyében esetleg párhuzamba állíthatnánk az oltást szakmai, egészségügyi okokból is támogató diákvezetők, szenátusi tagok felelősségérzetével. Mert miközben a tét a társadalmat alkotó polgárok egészsége, életminőségük javulása, elvárható, hogy az egyéni jog a közösségi érdek alárendeltje legyen.
A tíz százaléknyi oltatlan egyetemista alacsony kockázattal elvegyül a kilencven százalékot kitevő oltottak között. Csak a nyájimmunitáson túl ne alkosson olyan „belső köröket”, akár leendő betegeikkel együtt, amely már járványügyi kockázatot jelentsen. És miközben egyikük sem jut orvosi diplomához anélkül, hogy ne legyen tisztában a fertőző betegségek járványtanával és az oltás jótékonyságával, megmarad a nyugtalanító jövőbeni kérdés: mi lesz akkor, amikor – csupán egyetlen példát említve – a gyermekkori fertőző betegségek elleni oltást megtagadó szülők sorra nyerik a pereket az emberjogi bíróságokon? Érdemes továbbgondolni, hogy merre tartunk.
A szerző a marosvásárhelyi orvosi egyetem tanára
Több mint ötszáz egyetemista és egyetemi alkalmazott írta alá nagyjából egy nap alatt, csütörtök délutánig azt a tiltakozó levelet, amelyben követelik, hogy biztosítson egyenlő jogokat a Sapientia EMTE a hallgatói számára az oktatás terén.
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
Kialakult az év végi romániai államfőválasztás részvevőinek mezőnye, immár tudjuk, hogy a parlamenti pártok kit küldenek harcba a Cotroceni-palotáért, illetve kik indulnak kisebb alakulatok színeiben vagy függetlenként.
Az Alkotmány 3. cikkelye szerint Románia területe elidegeníthetetlen, ezért is kelt rendszerint közfelháborodást szerte az országban ha valaki – nyilván magyar ember – azt meri mondani, hogy Székelyföld nem Románia.
Immár kijelenthető: Donald Trump egyszerre hihetetlenül szerencsés és hihetetlenül peches ember.
Európa forrong a migránsáradat miatt. Nem csak az éppen lecsengett nagy-britanniai tömegtüntetések jelzik, hogy a hatóságoknak sürgősen lépniük kell, hanem az Európai Unió területén egyre sűrűbben bevezetett határellenőrzés is ezt mutatja.
Látogatottsági adatok
5 hozzászólás