Képünk illusztráció
Fotó: Haáz Vince
A minap beszámoltak a lapok arról, hogy a szucsávai bíróság helyt adott a jászvásári diákliga által közvetített perben a Marosvásárhelyen tanuló öt orvostanhallgató kérésének, miszerint hatálytalanítsák az egyetem vezetőségének korábbi döntését.
2021. november 07., 17:532021. november 07., 17:53
2021. november 07., 22:472021. november 07., 22:47
Amelyet amúgy a marosvásárhelyi diákszövetségek és vezetőik „teljes mellszélességgel” támogattak. A döntés az egyetemisták órákon és gyakorlatokon való részvételét, illetve bentlakási helyeit zöldigazolványhoz kötötte. Ellene korábban tiltakozó felvonulást szerveztek a legfeljebb tíz százalékos abszolút kisebbséget kitevő oltatlanok hangadói. A közel tízezer diplomavárományost beiskolázó marosvásárhelyi egyetemen tanulók – az alapképzésben tanulók hozzávetőlegesen fele az orvosi karokon – közül mintegy kétszáz diák írta alá azt a petíciót, amelyben kérték az egyetem vezetőségét, hogy vonja vissza döntését.
Talán érdemes a számoknál elidőzni: néhány százalék tiltakozik, egy ezrelék fellebez. Sikerrel. Mondhatni, a bíróságok érzékenyek a kisebbségi problémák iránt. Az emberi jogok, a demokrácia kiteljesedése nevében felkarolják őket. Szóval, az oltatlan orvostanhallgatók – mindenféle oltást támogató egészségügyi érv ellenére – jó eséllyel és eredményesen perelnek egyéni jogaik védelmében.
Sőt, „evés közben jön meg az étvágy”, jászvásári barátaik és elvtársaik közvetítésével nyilvánosan kérik a marosvásárhelyi diákvezetők menesztését, amiért „nem az eljárást kezdeményező öt egyetemistát, hanem az egyetem vezetőségét támogatta ebben az ügyben”. Azaz, a számoknál maradva ezúttal is: mivel a diákszövetség vezetői nem az öt fellebező igaza mellé, hanem a nyolcvan tagú egyetemi szenátus, az annak egynegyedét kitevő diákok közösen elfogadott véleménye mellé állt.
Ilyen tudományos felmérés természetesen elképzelhetetlen, már a statisztikai elemzésre is sűrűn emlegetnék a diszkriminatív minősítéseket. Mégis, az orvosi hivatás jegyében esetleg párhuzamba állíthatnánk az oltást szakmai, egészségügyi okokból is támogató diákvezetők, szenátusi tagok felelősségérzetével. Mert miközben a tét a társadalmat alkotó polgárok egészsége, életminőségük javulása, elvárható, hogy az egyéni jog a közösségi érdek alárendeltje legyen.
A tíz százaléknyi oltatlan egyetemista alacsony kockázattal elvegyül a kilencven százalékot kitevő oltottak között. Csak a nyájimmunitáson túl ne alkosson olyan „belső köröket”, akár leendő betegeikkel együtt, amely már járványügyi kockázatot jelentsen. És miközben egyikük sem jut orvosi diplomához anélkül, hogy ne legyen tisztában a fertőző betegségek járványtanával és az oltás jótékonyságával, megmarad a nyugtalanító jövőbeni kérdés: mi lesz akkor, amikor – csupán egyetlen példát említve – a gyermekkori fertőző betegségek elleni oltást megtagadó szülők sorra nyerik a pereket az emberjogi bíróságokon? Érdemes továbbgondolni, hogy merre tartunk.
A szerző a marosvásárhelyi orvosi egyetem tanára
Több mint ötszáz egyetemista és egyetemi alkalmazott írta alá nagyjából egy nap alatt, csütörtök délutánig azt a tiltakozó levelet, amelyben követelik, hogy biztosítson egyenlő jogokat a Sapientia EMTE a hallgatói számára az oktatás terén.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Látogatottsági adatok
5 hozzászólás