Miért csak egyeseken spórolnak?

Jó ideje hasonló színjáték tanúja a romániai társadalom is. A hazai politikai alakulatok kivétel nélkül elkötelezettnek mutatkoznak a széles körben igazságtalannak, jogtalannak, szégyentelennek nevezett juttatások megszüntetése, legalábbis a rendszer méltányos módosítása iránt, ebből aztán sose lesz semmi. Holott a jelenlegi állapot akkor is tarthatatlan, ha lenne rá pénz. Márpedig nincs – vagyis olyan áron, hogy az erre a célra elkülönített eurómilliárdokat (a költségvetésből egy év alatt csupán különnyugdíjakra kétmilliárd euró megy el) máshonnan kénytelen elvonni a román államháztartás.

Ez az állandó kényszer kitűnik az idei költségvetés összeállításakor is. Amelynek leglényegesebb – és a nyilvánosság által is leginkább felkapott – elemei közé tartozik, hogy a kormány idén befagyasztja a nyugdíjakat, a közalkalmazottak bérét, sőt némi meglepetésre éppen az egyetemi hallgatók utazási költségén is spórolni igyekszik. Az öregségi juttatás emelésének újbóli halasztásánál azért álljunk meg egy pillanatra, mert a tisztán politikai magatartás (írhattunk volna nyugodtan kétszínűséget is) valósággal kikönyököl e téren.

A nyugdíjak 40 százalékkal történő indexálását célzó, a parlamentet, az alkotmánybíróságot és az államelnöki hivatalt többször is megjárt előterjesztés a jelenleg ellenzékben lévő szociáldemokraták (PSD) kezdeményezése ugyan, ám ne feledjük, tavaly szeptemberben olyan alakulatok is megszavazták a törvényhozásban, amelyek azóta hatalomra kerültek. Többek között az RMDSZ, amely most, kormányzati pozícióban már azt mondja, hogy ilyen mértékű emelésre nincs fedezet a költségvetésben. Márpedig ezt öt hónappal ezelőtt is tudta mindenki, hiszen figyelmeztettek rá elemzők, a bukaresti jegybank, az Európai Bizottság és az IMF, csak hát szeptemberben jött a helyhatósági, decemberben pedig a parlamenti választás, ami tájainkon rendszerint minden számítást felülír. Emiatt lehetett azt mondani ellenzékben, hogy gondos költségvetési kalkulussal még válsághelyzetben is ki lehet gazdálkodni a nyugdíjemelést, majd pedig kormányon azt, hogy még sincs rá pénz.

Mármost pénz van rá, csak azt máshonnan kellene elvonni. Addig azonban, amíg széles társadalmi-szakmai kategóriák számára nem a hozzájárulás mértéke, hanem speciális törvények alapján biztosítják az öregségi illetményt, feneketlen zsák lesz a büdzsé, ami csak nyeli a pénzt. Látjuk, hiszen az ezekre fordított kiadások 60 százalékkal nőttek az elmúlt négy évben.

Az idők folyamán számtalan kísérlet történt ugyan ezeknek a különnyugdíjaknak a kivezetésére, maximálására, ám ezek a kezdeményezések mindannyiszor kudarcot vallottak: hol a törvényhozás útvesztőiben tűntek el, hol az alkotmánybíróság meszelte el őket. (Sokak benyomása szerint eleve úgy dolgozták ki ezeket a javaslatokat, hogy ne állják ki az alkotmányosság próbáját.) „Holló a hollónak nem vájja ki a szemét” – reagált tegnap egy nyugdíjas szervezet képviselője arra, hogy a bukaresti parlamentben ismét nekiveselkedtek a törvényhozók speciális illetménye megnyirbálásának. Ebből a reakcióból is kitűnik, mennyire nem hisznek a választópolgárok abban, hogy választottaikat őszinte szándék, politikai akarat vezérli ennek a kérdésnek a rendezésében. A juttatások eltörlését egyre többen követelik, a Prahova völgyében például a következő feliratú óriáspannók jelentek meg: „Ne az erdőket, a speciális nyugdíjakat vágjátok!”

Nos, ha a kormánykoalíció nem jut közös nevezőre, és belátható időn belül nem szünteti meg a nevetséges indokok alapján folyósított tetemes állami bérpótlékokat, továbbá nem szünteti meg, de legalább nem vet ki tetemes adót valamennyi különnyugdíjra, akkor minden egyes pénzügyi takarékossági, észszerűsítési intézkedése hiteltelenné válik. Nem lehet ugyanis kizárólag bizonyos rétegeken spórolni, miközben mások számára meghagyjuk a tetemes anyagi juttatást biztosító előjogokat. Bármennyire is odázni próbálják, a jelenlegi kormánypártoknak meg kell teremteniük azt az igazságosságra, szolidaritásra alapuló rendszert, amiről korábban oly sokszor regéltek.