Balogh Levente
2019. december 13., 14:002019. december 13., 14:00
Amennyire indokolt, legalább annyira elkésett Klaus Johannis államfő döntése, amellyel visszavonta az állami kitüntetéseket mindazoktól, akiket jogerősen elítéltek valamilyen bűncselekmény miatt.
Mint ismert, a mostani szigor apropója, hogy a közvélemény fölháborodott, miután a korrupció miatt kétszer is elítélt volt szociáldemokrata párti (PSD) miniszterelnök, Adrian Năstase is részt vett az államfői hivatal által a román nemzeti ünnepen rendezett fogadáson, amelyre azon az alapon kapott meghívást, hogy ő is a kitüntetés birtokosa.
Csakhogy nem most merült fel először, hogy a Románia Csillaga érdemrendet arra méltatlan személyek is birtokolják. Amikor Johannis 2016 márciusában a PSD soviniszta tagozata által generált magyarellenes hullámot meglovagolva mondvacsinált okokra hivatkozva visszavonta Tőkés Lászlótól, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökétől a Románia Csillaga érdemrendet – amelyet az 1989-es forradalom temesvári kirobbantásában játszott szerepéért még 2009-ben vehetett át –, a Temesvár Társaság azzal fordult az államfőhöz, hogy akkor vonja vissza az elismerést azoktól is, akik valóban méltatlannak bizonyultak a viselésére: mindazoktól, akiket jogerősen börtönbüntetésre ítéltek, vagy megállapították róluk, hogy besúgóként együttműködtek a volt kommunista titkosszolgálattal. Năstase neve már akkor is szerepelt az érintettek között.
Johannis – illetve az államfői hivatal apparátusa – akkor a füle botját sem mozdította, nem zavarta kifinomult ízlését az, hogy büntetett előéletű alakok és a brutális kommunista titkosrendőrség besúgói mellkasán is ott virít az érdemrend. Csak akkor volt aktív, amikor egy szélsőséges erők által megkomponált magyarellenes akcióban vehetett részt.
Tőkés Lászlónak amiatt rontott neki a román politikum szélsőséges magyarellenességet bármikor meglovagolni hajlandó része, hogy Tusványoson védhatalmi státust kért Magyarország számára Erdély fölött. A nyilatkozatot azonban félrefordították – a román nyilvánosságba az a változat ment ki, hogy Tőkés azt akarja, Erdély váljon Magyarország protektorátusává. Ezt követően Victor Ponta akkori PSD-s miniszterelnök kezdeményezte a kitüntetés visszavonását, és miután kiderült, hogy arról csak olyanok dönthetnek, akik maguk is az érdemrend birtokosai, azonnal akadtak olyan PSD-s politikusok, akik megtették a feljelentést, majd tettek arról, hogy az érdemrend becsületbíróságába is csak jó PSD-s elvtársak kerüljenek be – vagyis előre gondoskodtak arról, hogy mindenképpen elmarasztaló döntés szülessen.
És hiába jelezték az érintettek több fórumon is, hogy Tőkés nem magyar protektorátussá akarta tenni Erdélyt, az már nem számított: az akkor kormányon levő PSD jó alkalmat talált arra, hogy egyrészt egy magyar ügy napirenden tartásával, a sovinizmus szításával elterelje a figyelmet a valóban lényeges problémákról, másrészt hogy meghurcolja és megalázza az 1989-es forradalom kirobbantásában kulcsszerepet játszó magyar személyiséget. Elvégre mégiscsak az akkor a totális hatalmától megfosztott kommunista párt utódpártjáról van szó, amely semmilyen eszköztől nem riadt vissza, hogy átmentse hatalmát, és bosszút álljon.
Nos, Johannis ilyen előzmények után, és ilyen alakok hőbörgése nyomán vonta vissza Tőkéstől a kitüntetést. Úgyhogy most hiába tetszeleg az erkölcs bajnoka, az igazság rettenthetetlen Grál-lovagja szerepében, jórészt neki köszönhető, hogy Năstase és a többi, hozzá hasonló jómadár azóta is az érdemrend birtokosa maradhatott, hiszen figyelmeztették is, hogy másoktól is el kellene vennie a kitüntetést – olyanokról, akik erre sokkal inkább rászolgáltak, mint Tőkés. Akkor – talán már az újabb mandátumra gondolva – nem akart kevésbé „jó románnak” tűnni a Tőkés ellen acsarkodó politikusoknál.
Így most az államelnök hiába vonja vissza Năstasétól és társaitól a kitüntetést. Az nem mossa le róla, hogy az olcsó politikai előnyök érdekében a most általa teli szájjal szidott, a magyarellenes uszítás fasiszta kommunista örökségét tovább éltető PSD-sek cinkosául szegődve részesévé vált egy olyan ember meghurcolásának, aki el sem követte azt, amivel megvádolták.
Miközben egészen mostanáig asszisztált ahhoz, hogy mindazok, akik viszont valóban olyasmit követtek el, ami miatt méltatlanná váltak az elismerésre, büszkén parádézhassanak a kitüntetés birtokosaként.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Balogh Levente
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Rostás Szabolcs
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Balogh Levente
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
1 hozzászólás