Balogh Levente
2021. március 26., 09:39
2021. március 26., 09:39
Washington stratégiai érdekei a hivatalban levő elnök politikai színezetétől függetlenül változatlanok, és a továbbiakban is megpróbál minden lehetséges eszközzel érvényt szerezni nekik. Ez szűrhető le abból, ahogy Antony Blinken új amerikai külügyminiszter a NATO-külügyminiszterek e heti csúcstalálkozóján, illetve az EU-vezetőkkel folytatott tárgyalásokon nyilatkozott.
Arról beszélt: az Egyesült Államok meg akarja újítani a NATO-szövetségesek közötti együttműködést, a szövetség ugyanis döntő fontosságú időszak előtt áll a globális kihívások tekintetében. Kiemelten szólt az Oroszország és Németország közötti Északi Áramlat 2 gázvezetékről, amely szerinte ellentétes az Európai Unió érdekeivel. Azt is közölte, hogy hazája szorosan együtt fog működni az EU-val, hogy ellensúlyozza Kína agresszív fellépéseit a kereskedelem területén.
És ha ehhez még hozzávesszük, hogy Joe Biden amerikai elnök egy interjúban keresetlenül egyszerűen csak „gyilkosnak” nevezte Vlagyimir Putyin orosz elnököt, akkor látható: baloldali vagy jobboldali ideológia ide, demokrata vagy republikánus párti kormány oda, Washington közép- és hosszú távú stratégiai tervezői számára továbbra is a Kína és Oroszország elleni fellépés a legfőbb prioritás. Ehhez pedig nagyon meg kívánják szerezni európai, illetve a NATO-n belüli szövetségeseik támogatását. Kína gazdasági és katonai terjeszkedése ellen már a Trump-adminisztráció is határozottan fellépett. Egyértelmű, hogy a Biden-kormányzat stratégái is úgy látják: a hatalmas távol-keleti ország gazdasági és haditechnikai fejlődése kiemelten fenyegeti az Egyesült Államok gazdasági és stratégiai érdekeit. Washington hegemóniáját a csendes-óceáni térségben 1945 óta nem igazán kérdőjelezte meg senki, Kína viszont feltörekvő nagyhatalomként beleszólást követel abba, mi történik a partjai közelében – már csak azért is, hogy biztosíthassa a Kínában gyártott termékek zavartalan nyugati szállítását szolgáló hajózási útvonalakat.
Oroszország kapcsán pedig még a korábbi kormányzathoz képest is keményebb fellépést vetítenek előre az eddigi megnyilatkozások, pedig szankciókból eddig sem volt hiány. Az, hogy az Északi Áramlat 2 kapcsán számos érintett cég ellen büntetőintézkedéseket hirdettek, illetve hogy Berlint arról próbálják győzködni, hogy ez egy rossz üzlet, jelzi: Washington mindent megtesz annak érdekében, hogy Moszkva ne tudja az energiahordozók szállítása terén még mindig jelentős európai befolyását növelni. Persze ez nem csupán a demokrácia iránti feltétlen elkötelezettség miatt van így: Amerika nagyon szívesen szállít Európának cseppfolyósított gázt tartályhajókon. Ami nem kevésbé környezetszennyező, de legalább az érte járó pénz amerikai cégek zsebébe vándorol, és ezáltal a washingtoni hegemónia stabilizálódhat az öreg kontinensen.
Csakhogy az európai országok jó része nem kíván az Egyesült Államok „függelékeként” tevékenykedni. Németország szívélyesen fogadta az amerikai–európai viszony megújítását célzó washingtoni nyilatkozatokat, de a gázügyben vélhetően Bidenékkel szemben is ugyanúgy kiáll, mint Trumpék esetében. Eközben számos közép-európai ország szívesen részt venne a kínai gazdaságfejlesztési tervekben, amelyek a szárazföldi és tengeri áruszállítás fejlesztését célozzák, hiszen ez jókora gazdasági haszonnal kecsegtethet. (Románia persze nem tartozik közéjük – Bukarest mindenben Washingtont szolgálja.) Mindebben természetesen benne van a kínai hegemónia növekedésének veszélye is, és tény, hogy nem túl kecsegtető egy kommunista nagyhatalom befolyásának jelentős fokozódása a térségben. Ettől eltekintve túlzás lenne elvárni, hogy az európai országok feladják a kedvező üzleti lehetőségeket azért, hogy Washington globális stratégiai érdekeit szolgálják.
Ebben az esetben persze számíthatunk a „renitens” országok megrendszabályozását szolgáló, képzelt morális piedesztálról előadott vádakra a korrupció és az antidemokratikus intézkedések miatt, bár ezek hitelét mindenképpen tompítja, hogy a súlyos ideológiai-politikai ellentétek szabdalta Amerikában továbbra sem igazán igyekeznek felelősségre vonni a tavaly az ország nagyvárosait lángba borító, őrjöngve fosztogató BLM-es, neomarxista-anarchista-antifa csürhe főkolomposait, miközben a Capitoliumot megostromló Trump-párti tüntetőket – amúgy nagyon helyesen – igen.
Egyértelmű, hogy a következő évek a fokozódó nagyhatalmi versengésről szólnak majd, amelyben egyik oldalon az Egyesült Államok, a másikon pedig a most Washingtonnal szemben éppen összezáró Kína és Oroszország áll majd. A nagy kérdés az, hogyan lesz képes az EU úgy lavírozni, hogy az Amerikával fennálló szövetségesi viszony a belügyekbe való washingtoni beleszólás nélkül megmaradjon, és ne kelljen föladni a tagállamok gazdasági önállóságát és érdekeit.
Kiss Judit
Görgetünk, bámuljuk képernyőinken hírfolyamok végtelenített, soha el nem fogyó szalagjait. Ha netán szokatlanabb időjárási mozzanat történik odakint, legtöbbször nem is az ablakon kitekintve vesszük észre.
Balogh Levente
Reméljük, az RMDSZ vezetői vannak annyira úriemberek, hogy legalább egy csokor virágot és egy doboz bonbont küldenek majd Elena Lasconinak, köszönetképpen azért, hogy a pártja kitűnő kampánytémát biztosított számukra a választások előtti hetekben.
Rostás Szabolcs
Bár a közelgő parlamenti és államfőválasztás kampányának zaja eltereli a figyelmet számos lényeges elemről, a választópolgároknak ajánlott azzal a tudattal készülniük a novemberi-decemberi szavazásra, hogy jövőre nehéz idők köszöntenek be Romániában.
Balogh Levente
Donald Trump győzelme nyomán nem oldódnak meg a világ gondjai egy csapásra, sőt gazdasági tervei miatt Európa is aggódhat, de esély nyílhat a háborús konfliktusok lezárására, magyar szempontból pedig gyökeres változás várható a jó irányba.
Rostás Szabolcs
A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.
Balogh Levente
Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.
Balogh Levente
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
szóljon hozzá!