Balogh Levente
2019. szeptember 27., 10:472019. szeptember 27., 10:47
2019. szeptember 27., 10:562019. szeptember 27., 10:56
Meg kell hagyni, nem siették el a dolgot az erdélyi magyar pártok és politikai szervezetek, amikor úgy döntöttek, most hétvégén ülnek össze, hogy a még júliusban Tusványoson született megállapodás értelmében – amely szerint szeptember végéig közös cselekvési tervet dolgoznak ki a következő két év operatív együttműködéséről – megvitassák a közös fellépés lehetőségeit.
Persze jobb későn, mint soha, a lényeg mégiscsak az, hogy Szili Katalin miniszterelnöki megbízott unszolása nyomán végre találkoznak egymással az RMDSZ, az EMNP és az MPP, illetve a székely és az erdélyi nemzeti tanács képviselői.
A találkozó ugyanakkor a legkevésbé sem öncél. Persze lehet, hogy van, akinek már az megmelengeti a szívét, ha egy asztalnál látja a magyar szervezetek és pártok képviselőit, de ez akkor ér valamit, ha sikerül valamilyen konkrét eredményt, előrelépést is elérni. Ami egyáltalán nem könnyű.
Hiába vallja ugyanis például nagy hangon az összes szervezet az autonómiapártiságot, ha gyökeresen más jellegű elképzeléseket tesznek le az asztalra az erdélyi és partiumi magyar önrendelkezésről, amikor a konkrétumok bemutatására kerül a sor. Márpedig így továbbra is hiába várjuk, hogy bárki is komolyan vegye a magyar autonómiatörekvéseket, amikor még mi magunk sem tudunk megegyezni abban, hogy pontosan mit is akarunk.
A kisebbségi jogok uniós szintű szavatolását követelő polgári kezdeményezés és a nemzeti régiók ügyében tapasztalt közös fellépés példaértékű lehet – de csak akkor, ha az összes érintett fél legalább valamelyest komolyan gondolja, hogy a többi, a magyar közösség számára fontos kérdésben is hajlandó együttműködni a többiekkel.
Az eddigi tapasztalatok alapján nem biztos, hogy érdemes lenne mérget venni arra, hogy így lesz. A „birtokon belül” levő – vagyis a legrégebbi, legbejáratottabb, parlamenti jelenléttel, állami intézmények vezetői tisztségeivel és számos önkormányzati pozícióval rendelkező – RMDSZ eddig nem igazán hajlott az együttműködésre. Annyiban persze ez érthető, hogy – például az autonómiapárti megmozdulások esetén – nem fűlött a foga ahhoz, hogy hagyja: riválisai tematizálják a közbeszédet, hogy az általuk megszabott agendához való alkalmazkodással ő maga erősítse az ázsiójukat.
Csakhogy a magas ló egyre kevésbé indokolt az RMDSZ-es politikusok számára. Az EP-választás megmutatta: nem sikerült problémák nélkül átvészelniük az elmúlt mintegy két és fél évet, amikor a parlamenti együttműködési megállapodás nyomán a kormány szinte minden vitatott intézkedése mellett kiálltak. Rájuk égett, hogy ők maguk is a korruptak megmentését, az igazságszolgáltatás korlátozását akarják – ami a rájuk leadott voksokban, az erdélyi magyarok politikától való elfordulásában, vagy ami ugyanilyen rossz, román pártok felé történő orientálódásában nyilvánult meg.
Nem mintha az EMNP és az MPP sokkal jobb helyzetben lenne. Miután az utóbbi időben mindkét párt belső konfliktusokba merült, és kizárásokkal, illetve a rivális párttársak lejáratásának szándékával múlatja az időt, ők maguk sem keltik a cselekvőképes, dinamikus és hiteles magyar párt látszatát.
Mindez nem a legkedvezőbb előjel az esetleges közös fellépés szempontjából. Pedig a magyar politikai erőknek együtt kellene megvizsgálniuk – és megkeresniük az ellenszert arra –, minek tudható be a népszerűségvesztés, és miért nem sikerül több magyar választópolgárt megszólítani. Hogy mi az oka annak, hogy sok magyar fiatal inkább a román pártok felé fordul annak ellenére, hogy három magyar szervezet közül is választhatna, illetve hogy hogyan lehet a fiatalabb korosztályt megszólítani, hogy voksaik ne vesszenek el a magyar közösség számára.
Az önmagukkal való szembenézés után pedig az autonómia és a jogkövetelések ügyében való közös fellépés mellett a választási együttműködés lehetőségeit is komolyan fontolóra kell venni ott, ahol ez indokolt és lehetséges. Az ugyanis bizonyára több embert lenne képes mozgósítani, mint ahány „fekete öves” szimpatizánst demobilizál az „ellenséggel” való közösködés.
Persze ne fussunk ennyire előre. A napokban eldőlhet, hogy a résztvevők tényleg hajlanak-e a közös cselekvésre, vagy most is csupán egy újabb, kipipálandó kötelező programnak tekintik a találkozót, amely azt hivatott Budapest és az erdélyi magyar közösség felé jelezni, hogy a résztvevők megtették a kötelező és szükséges gesztusokat, leültek, és beszélgettek egy jót.
Hogy aztán minden maradjon a régiben.
Konszenzus, közös fellépés, a jövő évi választások, a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés, az autonómiatervezetek – többek között ezekről a témákról egyeztetnek pénteken Kolozsváron az erdélyi magyar pártok és politikai szervezetek képviselői.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Balogh Levente
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Rostás Szabolcs
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Balogh Levente
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
szóljon hozzá!