VEZÉRCIKK – Hiába nyerte meg Victor Ponta tízszázalékos előnnyel az államfőválasztás első fordulóját Klaus Johannis előtt, még nem érezheti biztosnak végső győzelmét.
2014. november 03., 20:112014. november 03., 20:11
Persze a szociáldemokraták tűnnek esélyesebbnek, azonban a szétforgácsolt jobbközép oldal többi jelöltjének – Elena Udrea, Monica Macovei és Teodor Meleşcanu – szavazóiról nehéz elképzelni, hogy ha elmennek szavazni a második fordulóban, Pontára voksolnak.
Ponta mindazonáltal jobb helyzetben van, hiszen Călin Popescu-Tăriceanu várhatóan az ő támogatására szólítja szavazóit, meghálálandó az új pártjának felajánlott kormánykoalíciós részvételt. Dan Diaconescu támogatói minden bizonnyal Pontára voksolnak majd, mivel a két jelölt szavazóbázisa nagyjából fedi egymást. Vadim soviniszta híveiről pedig ugyancsak könnyebb elképzelni, hogy a gyakran nacionalista retorikát alkalmazó PSD-re voksolnak.
Ebben a helyzetben Johannis számára létfontosságú, sikerül-e megszólítania azokat az erdélyieket, akik az első fordulóban távol maradtak, hiszen látható: Erdélyben ő a győztes. Sokat számítanak a magyar voksok is. Megállapítható: a magyarok többsége sem a magyar szempontból esélytelen államfőválasztást, sem a magyar–magyar versenyben való állásfoglalást nem tartotta fontosnak. Ennek tudható be az alacsony részvétel, nagyjából mind az RMDSZ, mind az EMNP „kemény magja” ment el voksolni.
Mindemellett mind az RMDSZ, mind az EMNP számára kudarc, hogy kevés szavazót tudtak megszólítani – utóbbi számára külön fájdalmas, hogy Szilágyi Zsoltra csupán az indulását aláírásukkal támogatók negyede szavazott. Az RMDSZ eddigi retorikája alapján megtörténhet, hogy a korrupciós ügyek tépázta, számos magyarellenes gesztust tevő koalíciós partnerének jelöltje, Ponta támogatására szólítja a magyarokat a kisebbségi, de az autonómiaigényeket elvető Johannissal szemben.
Nem biztos azonban, hogy érdemes állást foglalni. Kérdéses ugyanis, hogy ha a magyarok már a magyar jelölteket is felvonultató első fordulóban sem mozdultak meg, a magyaroknak semmi jót nem ígérő jelöltekről szóló második kör jobban foglalkoztatja majd őket. És ha mégis, nem kizárt, hogy Johannist tekintik majd a kisebbik rossznak.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!