Hiszen ez az az ország, ahol a kormány pancsersége miatt a koronavírus-járvány lejárta nyomán elrendelt szükségállapot csütörtök éjféli lejártát követően fennállhatott a veszélye, hogy akár három napos szünet legyen, amíg hétfőn életbe léphet a veszélyhelyzet idején érvényes korlátozásokat rögzítő törvény, így bárki szabadon mehessen bárhova, a hatóságoknak ugyanis nemigen lett volna eszközük, hogy ebben megakadályozzák. Hogy ennek elejét vegyék, kormánypárti képviselők alkotmányellenes megoldáshoz próbáltak folyamodni, beiktatva egy cikkelyt, miszerint a törvény a hivatalos közlönyben való megjelenést követően azonnal hatályba lép. Mivel viszont ez bármikor támadhatóvá tette volna a jogszabályt, kiiktatták, miközben már maguk a képviselők is belezavarodtak az összevissza módosításokba.

És miközben ilyen, épp ésszel szinte felfoghatatlan bénázás és fércmunka zajlott a képviselőházban, azért arra is sikerült időt találni, hogy megszavazzák azt a törvénytervezetet, amely kötelezően megülendő ünnepnappá nyilvánítja június 4-ét, a trianoni diktátum aláírásának napját. Vagyis miközben az országban továbbra is terjed a járvány, amely ellen egyelőre nincs ellenszer, miközben az ország gazdasága egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül a két hónapja elrendelt leállások miatt, munkahelyek százezrei szűntek meg, emberek százezreinek jövedelme csökkent, és miközben a kormány még arra is képtelen, hogy időben kidolgozzon egy jogszabályt, a román politikum megint csak nem talált jobb elfoglaltságot annál, hogy a magyarokat provokálja.

Persze láttunk már hasonlót az elmúlt hetekben: Klaus Iohannis államfő is talált időt arra, hogy uszítson egyet az erdélyi magyar közösség és Magyarország ellen, amikor azzal vádolta a Szociáldemokrata Pártot (PSD), hogy el akarja adni a magyaroknak Erdélyt.

Egyértelmű, hogy az autonómia, a magyarok és a PSD elleni uszítással Iohannis a kormány pocsék teljesítményéről próbálta elterelni a figyelmet. Mint ahogy az is egyértelmű, hogy a teljes román politikai elit is tökéletes hozzá nem értésről, cinizmusról és aljasságról tett tanúbizonyságot, amikor a járványhelyzet kellős közepén képes volt elővenni és megszavazni a Trianon-törvényt. A kormányoldal csak hozta a saját formáját, amikor csont nélkül beállt az egyébként PSD-s volt külügyminiszter, Titus Corlățean által beterjesztett törvénytervezet mögé. Elvégre a liberálisoknak immár a védjegyükké vált a magyargyűlölet szítása, az utóbbi években nem volt olyan jogos magyar igény, ami ellen nem csaholtak és uszítottak volna torkuk szakadtából.

Az ellenzéknek sem kell a szomszédba mennie magyarellenességért, ráadásul most Iohannis kirohanása, a PSD „magyarbérencségéről” szóló vádak a szocdemeket is lépéskényszerbe hozták. Ezért aztán a szociáldemokrata irányítású házbizottság elővette a tervezetet, és a román képviselők simán meg is szavazták – hiszen egyrészt nagy többségük amúgy is egyetért mindennel, ami a magyarok ellen irányul, másrészt azon kisebbségük, amelyik nem, a Iohannis által gerjesztett magyarellenes hangulatban inkább nem ment szembe nemzettársaival.

Pedig ennél fölöslegesebb, kisstílűbb törvényt valószínűleg nehéz lenne kitalálni. Semmi másra nem jó, mint hogy tovább fokozza a feszültséget a magyarok és románok, illetve Magyarország és Románia között egy olyan helyzetben, amikor amúgy is a Ceauşescu-időkben tapasztalt történelmi mélypont felé tartanak a kétoldalú kapcsolatok. Az ócska, kizárólag a magyarok megalázásának és provokálásának céljával kidolgozott törvény valójában nem más, mint a száz év óta meglevő, Erdély elvesztésével kapcsolatos román félelmek és frusztrációk legeklatánsabb bizonyítéka. Na meg azé, hogy a román politikai elit képtelen épkézláb megoldást találni a jelenlegi súlyos egészségügyi és gazdasági helyzetre, ezért ostoba és gyáva módon inkább pótcselekvésbe menekül, hecceléssel és gyűlöletkeltéssel, a román tömegek legalantasabb ösztöneinek felkorbácsolásával próbálva palástolni saját hozzá nem értését.

Pedig nem árt tudatosítani: nem a magyarok öltek meg március közepe óta több mint ezer román állampolgárt, hanem a koronavírus. És nem a magyarok miatt van pocsék állapotban a román egészségügy, hanem a bukaresti kormányok nemtörődömsége és hozzá nem értése miatt. Mint ahogy a kormányban sem a magyarok szerencsétlenkednek az emberek egészségét kockáztatva.

Reméljük, nem lesz túl késő, amikor a magyargyűlölet újabb megnyilvánulásának most lelkesen tapsoló románok rádöbbennek: politikai elitjük az ő egészségük, biztonságuk és jólétük szavatolására ugyanúgy képtelen és alkalmatlan, mint a magyarokéra.