Bölcsesség lórúgással

Szóval Pali, akinek először a kockacukrot hordtam rendszeresen, majd miután elmélyedtem a szakirodalomban és kiderítettem, hogy a finomított cukor a lovakra is felettébb káros, almát, répát kapott tucatszám. Az a Pali, aki mégiscsak megállta, hogy ne hemperedjen bele a friss hóba, amikor én is a hátán ülök, aki olyan kackiásan üget, hogy a lelket is kirázza belőlem, majd játékosan hátrarúg, ha élénkebb járásra sarkallva jobban megszorítom a térdemmel.

Én meg naivan elhittem, hogy barátok vagyunk, még ha csak heti egy alkalommal is találkozunk, hiszen van nekem olyan barátom, akit félévente látok. Szóval teljesen lazán, minden szabályt betartva – lassan, a lovat előre figyelmeztetve – nyomultam be mellé a boxba, egy kis összeröhögésre, simogatásra, amikor Pali hátrakapta a fejét, felhúzta az ínyét, harapott volna, és a következő másodperctöredékben már rúgott.

Én alig, de a lelkem nagyot sérült, már a lovakban sem lehet bízni alapon. S bár kitartóan firtattam a támadás okát, a Pali-tulajdonos lovas oktatóm csak a vállát vonogatta. Aztán magamba szálltam, újra- meg átértékeltem, és arra jutottam: az élet rövid, semmi sem biztos, s megette a fene az egészet. Erre a barátnőm azonnal küldött egy életmódváltás-receptet, magvas hatvan oldalba sűrítve.

Elkeseredésem mi sem bizonyítja jobban, hogy szemrebbenés nélkül átrágtam magam az egészen, és megtudtam, hogy rosszul eszem, rosszul alszom, hibásan gondolkodom, esztelenül kizsákmányolom a saját testem, ami rossz fényt vet rám, és nem mellékesen azt is jelenti, hogy már nem húzom sokáig. Kiderült, az egyetlen jó döntésem ez idáig, hogy a száraz fehérbort szeretem.

Különben, ha kedves az életem, veszek egy mély lélegzetet, s megváltoztatok mindent, például többet nem eszem a krumplit hússal, kávét nem reggel, hanem csak délben iszom, nem haragszom meg soha senkire, a munkámat határidő előtt elvégzem, de nem hajszolom túl magam, pozitív gondolatokat és energiákat sugárzok. S ha így teszek hosszú évekig, sugárzóan szépen, boldogan és kiegyensúlyozottan élek, magam és környezetem hasznára és örömére. Újabb mérlegelés: minek, ha egyszercsak megrúg a ló?