Balogh Levente
2021. március 05., 09:182021. március 05., 09:18
2021. március 05., 09:202021. március 05., 09:20
Meg kell hagyni, kiváló jósoknak bizonyultak a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Kolozs megyei vezetői, amikor arra figyelmeztettek mindenkit: magyarellenes megnyilvánulásokhoz vezethet, ha a koalíciós megállapodás értelmében az RMDSZ-nek jutó prefektusi tisztségek egyike a Kolozs megyei lesz.
Persze könnyű úgy kiváló jósnak bizonyulni, hogy ők maguk azok, akik beteljesítik a saját jóslatukat, és ők maguk szítják a magyarellenességet. E hálás szerepet Alin Tișe, a Kolozs megyei közgyűlés elnöke vállalta fel, amikor a magyar kormánymegbízott kinevezésének hírére olyan hisztirohamot produkált, mintha nem egy korrekt, a koalíciós partnerek – köztük Tișe pártbeli felettesei – közötti magállapodás nyomán meghozott döntés született volna, hanem Orbán Viktor jelent volna meg Kolozs megye határán egy fehér lovon, hogy ünnepélyesen – egész Erdéllyel együtt – visszafoglalja az anyaország számára.
Tișe a jelek szerint totális szereptévesztésbe süllyedt a döntés nyomán, mert önmagát egy egyszerű megyei önkormányzati elnök feladatköreit messzemenően meghaladó pozícióban vizionálta: a Kolozs megyeiek és az erdélyiek védelmezőjeként. Dörgedelmes nyilatkozatában olyan veretes gondolatokkal örvendeztette meg a nagyérdeműt, miszerint az RMDSZ által javasolt kormánymegbízott kinevezése az erdélyiek, a Kolozs megyeiek, egyúttal a Kolozs megyei PNL arculcsapása, mivel a tisztség a pártjának járna.
Ő azonban – talán mert a csak általa észlelt pofon némileg megzavarta a valóságészlelését – úgy véli, hogy ennek nyomán a továbbiakban valamilyen rejtélyes oknál fogva harcolnia kell a megye lakóiért, és meg kell védelmeznie a Kolozs megyei polgárok, sőt egész Erdély lakóinak az érdekeit. Ennek egyik lépéseként kirúgná a megyei önkormányzat magyar alelnökét. (Később aztán Emil Boc kolozsvári polgármester is csatlakozott hozzá, a kinevezés kapcsán kijelentve: nem fogja tűrni a román nemzeti jelképekkel szembeni tiszteletlenséget. Kijelentésének értelmét vélhetően még ő maga is azóta kutatja.)
Nos abban még egyet is értünk, hogy egy megyei közgyűlési elnök feladata valóban a megye polgárai érdekeinek a védelme. Azonban az, hogy ebbéli minőségében az összes erdélyi érdekeit is védeni akarja, nehezen nevezhető másként, mint a saját személye nem is olyan enyhe túlértékelésének.
De mitől is akarja megóvni Erdőelve polgárait a lánglelkű önjelölt oltalmazó? Nem ám valami külső ellenségtől, iszlamista terroristáktól vagy akár csak a koronavírus-járványtól. Hanem egy magyar embertől. Aki történetesen ugyanúgy erdélyi, mint e régió bármely őshonos polgára.
Persze érteni véljük Tișe gondolatmenetét. A jó tanácselnök nemzetiség szerint tesz különbséget a polgárok között. Eszerint a románok lehetnek prefektusok Kolozs megyében, de ha magyar ember kerül a tisztségbe, akkor rögtön katasztrófahelyzet áll elő, ami miatt meg kell kongatni a vészharangokat.
Mindez egy bizonyos pontig érthető. Sokan gondolják úgy: azzal, hogy Erdély Magyarország számos más területével együtt két világháború után a győztes nagyhatalmak kegyéből Románia fennhatósága alá került, a magyarok – függetlenül attól, hogy évszázadok, generációk óta tősgyökeres helyi polgárok – elveszítették a jogukat arra, hogy fontos tisztségeket töltsenek be. Vagy hogy – az egyházi vagy nemesi ingatlanok visszaszolgáltatása kapcsán – jelentős vagyonnal rendelkezzenek „Nagy-Romániában”.
Márpedig Kolozs megye kormánymegbízotti tisztsége szimbolikus jelentőségű, és az ilyen frusztrált „hazafiak” úgy érzik: a magyar vezető kinevezése nyomán végleg bevettnek hitt állásokat kell feladniuk a legyőzöttnek hitt ellenség javára. Mindehhez még hozzájárul a pártvezetéssel szembeni ellenszenv is, amely nyomán a kellőképpen megzavarodott és frusztrált elme ilyen „szabadságharcos” kirohanásokkal örvendezteti meg a világot.
Hanem hát a jó Alin Tișe nem mindenben olyan következetes ám, mint a magyarok elleni hergelésben. Amikor néhány hete először híre kelt, hogy magyar ember kerül a kormányhivatal élére, a pártvezetésnek írt levelében azzal fenyegetőzött: ha ez megtörténik, kilép a liberális pártból. Nos ezt azért azóta némileg átértékelte. A vonatkozó törvényt böngészve ugyanis rájött, hogy a pártból való távozása az elnöki tisztség elvesztését vonná maga után. Vagyis miközben teli szájjal hőbörög, kelti a hangulatot a magyarok ellen, és önmagát Erdély nagy román megmentőjének szerepében vizionálja, szánalmasan, két kézzel kapaszkodik a székébe. Pedig akkor lenne igazán karakán és hiteles politikus, ha állná a szavát, és a magyar prefektus kinevezése nyomán tényleg venné a kalapját.
Úgyhogy abban talán mindenki egyetért: Erdély polgárai nemzetiségtől függetlenül sokkal, de sokkal többet érdemelnek annál, semhogy arra szoruljanak, hogy egy ilyen alak legyen az „oltalmazójuk”.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Balogh Levente
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Rostás Szabolcs
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Balogh Levente
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
szóljon hozzá!