VEZÉRCIKK – Új frontot nyitott a magyarság elleni folyamatos háborúzásában Marosvásárhely polgármestere. Ezúttal az egyházi elöljárók iskolafenntartói „alkalmatlanságát” célozta meg, akik tulajdonosként vétkes tétlenséggel nézik, amint a fejükre omlik a visszakövetelt ingatlan – természetesen a diákok testi épségét is kockáztatva.
2014. október 21., 19:472014. október 21., 19:47
Az ingatlan- és birtok-visszaszolgáltatások akadályozása egyfajta nemzetpolitikai prioritás lett Romániában. Az egykori székely fővárosban a szögesdrót-kifeszítő brigádok élén maga a törvényesség őreként azonosított prefektus áll, Dorin Florea polgármester pedig abban igyekszik mintát alkotni, hogyan lehet mégiscsak érvényesíteni az önkormányzatok e tekintetben megcsonkított hatáskörét.
Az egyházi tulajdonú oktatási ingatlanok ugyanis a román többségű városvezetések és klérus együttélésének érzékeny pontjai. Mert a kilencvenes évek elejére jellemző szülői tiltakozások idejétől eltávolodtunk ugyan, a mai középkorúak – az iskolás korú gyerekek szülői – igencsak „lyukas” egyházi neveltetése azonban továbbra is remek táptalajul szolgál a Florea-féle demagógiának.
A történet persze korántsem reked meg ezen a szinten. A Bolyaihoz vagy a Rákóczihoz hasonló léptékű épületek restaurálása igencsak kiürítené az egyházi kasszát, önerőből legfeljebb tatarozásra futja. A húzd meg-ereszd meg játék része az egyházi ingatlanokért fizetendő bér visszatartása, a zsarolás jól bevett eszköze, amely azon alapszik, hogy a tulajdonos nem kockáztatja meg a nagy szülői felháborodással fenyegető extrém eszközök alkalmazását.
A kommunikációs trükkökkel operáló hatalmi arrogancia egyelőre magabiztosan lavíroz a Marosvásárhelyhez hasonlóan szétszakított állapotban tartott városokban. Holott a jó szándék felfedezett már jó néhány megoldási módozatot. Például azt, hogy a bér fejében az önkormányzat biztosítja a különböző pályázatok önrészét, hasonló struktúrában szépült meg a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium, vagy a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium.
A magyar vezetői által immár két évtizede árván hagyott Vásárhely még nem álmodik.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!