2009. augusztus 05., 09:032009. augusztus 05., 09:03
Emellett jelen állás szerint a Fideszt nehéz, szinte lehetetlen elütni a győzelemtől, így aztán – legalábbis a klaszszikus logika alapján – lehet kettős állampolgárság. A budapesti külügyminisztérium is szakmai anyagot gyűjt a témában, és elindul a pártközi egyeztetés, ami arra enged következtetni: megtépázott presztízsét az MSZP a kettős állampolgárság valamilyen szintű felkarolásával próbálja helyreállítani.
Az ezzel kapcsolatos ambivalenciát Balázs Péter külügyminiszter szavai igazolják, aki szerint a kettős állampolgárság mégsem jó megoldás, mert az egyéni gondokat orvosol, miközben a határon túli magyarok problémáira olyan gyógyír szükséges, ami az egész közösséget érinti. Amiben speciel igaza van, viszont érdekes, hogy egy balliberális kormány minisztereként áll ki a kollektív jogok mellett – holott a liberális oldal rendszerint az egyéni jogok kizárólagosságát hirdeti.
Azt már volt alkalmunk megtapasztalni, hogy a frázis, amely szerint az uniós csatlakozás okafogyottá teszi a magyar állampolgárság kiterjesztését, megdőlt. Szlovákiában nem haboztak olyan, fasisztoid nyelvtörvényt kidolgozni, amely a magyarok ellen irányul. Ha rendelkeznének magyar útlevéllel, Budapest is hatékonyabban léphetne fel az érdekükben akár a pozsonyi, akár a brüsszeli fórumokon, hiszen saját állampolgárairól lenne szó. A
miatt meg ne aggódjon Balázs Péter, hogy az állampolgárság csak egyénileg kérhető: borítékolható, hogy a határon túli magyarok szinte egy emberként folyamodnának érte. Így máris biztosított a közösségi megoldás, ami viszont egyáltalán nem zárja ki a tényleges kollektív jogokat sem. Egy kérésünk azonban lenne. A kampányban egy szó se essen a kettős állampolgárságról. Csak egyetlen formában szeretnénk hallani róla: amikor az Országgyűlés megszavazza a jogszabályt.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.