2011. június 03., 10:012011. június 03., 10:01
Persze magyarázható úgy a kijelentés, hogy az államtitkár a két kormány közötti viszonyra célzott, ami az utóbbi időben tényleg nyugodt volt – legalábbis ha a szlovák–magyar viszonyhoz hasonlítjuk. Román részről valóban nem a kormány, hanem az ellenzék idézte meg a 90-es évek magyarellenes sovinizmusának szellemét, egy liberális szenátor immár amiatt sajnálkozott, hogy nem lehet megvonni Tőkés László román állampolgárságát.
Bár naivság volna azt hinni, hogy a nagyobbik kormánypárt, a PDL nem használná ki maga is szívesen százszázalékosan a magyarellenes diskurzus kampányelőnyeit, most az RMDSZ koalíciós társaként, a magyar kormány partnereként ezt legfelsőbb szinten nehezen teheti meg. (Meg azért sem, mert egy kormányválság kilátástalan helyzetbe sodorná az országot.)
Az ellenzék gerjesztette hisztéria és a magyarbérencség vádja nyomán a külügyminiszter akkor is rákényszerült, hogy berendelje a magyar nagykövetet, ha amúgy nem tette volna meg, de ez legalább annyira célozta a habzó szájú szocdemek és nemzeti liberálisok csillapítását, mint Budapest megdorgálását. Még ha nem is teljes meggyőződésből, de az RMDSZ-től függő PDL-nek most nemigen hiányzik a magyarellenes hangulat – Băsescu államfő és Boc kormányfő sem túl vehemensen ítélte el a székely képviselet megnyitását. Băsescu épp jókor dobta be a köztudatba az alkotmánymódosítás ügyét, így legalább nem kizárólag a magyarok gyalázásáról szól a romániai politikai diskurzus.
Márpedig a kedélyek csillapítására nagy szükség van mindkét oldalon – vélhetően Németh kijelentése is ezt szolgálta –, ugyanis úgy tűnik, mintha bizonyos körök politikai céljaik megvalósítása érdekében azt sem bánnák, ha az ellentét nyílt konfliktussá fajulna. Egyes kalandor politikusok érdekeit ez bizonyosan jól szolgálná – de hogy a két nemzetét és a két országét nem, az biztos.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
szóljon hozzá!