Bár persze derűlátásra nem adhat okot, de higgadtságra talán igen, hogy lényegében csupa olyasmi történik, amit már tavasz óta tapasztalhatunk: szigorúan igazodni kell a távolságtartási, maszkviselési szabályokhoz, esetleg távolról kell munkát végezni, otthon kell maradni, nem lehet külföldre utazni, az oktatás is online térbe költözhet, bezárnak az éttermek és a többi.

E tekintetben nem válik hátrányunkra, hogy míg a járvány kitörésekor a teljes mértékben ismeretlennel kerültünk szembe, most legalább tudjuk, milyen a mindennapjainkat már jó féléve keresztül-kasul behálózó fenyegetettség érzése, a szabad mozgásterünket korlátozó kényszerhelyzet. Ennek megfelelően pedig talán valamivel nyugodtabban, kevesebb pánikkal, hisztériával, rémülettel és tiltakozással kellene viszonyulnunk hozzá. Hiszen nemcsak hogy nem ismeretlen immár számunkra a „szép új világ”, de lassacskán hozzá is szokhattunk. Még akkor is, ha az emberi természet sajátja, hogy minden körülmények között zsigerileg tiltakozik a kényelmetlenség, szabadságkorlátozás, fenyegető perspektívák ellen, és legszívesebben elmenekülne mindez elől.

Úgy tűnik azonban, a bizonytalanságra, az intézkedések, valamint lehetőségeink hirtelen változásaira a továbbiakban is számítania kell mindenkinek. Még azoknak is, akik lekicsinylik vagy egyenesen tagadják a világjárvány létezését, veszélyeit. Ugyanakkor arra is számítanunk kell, hogy akárcsak az elmúlt hónapokban, Románia a továbbiakban sem fogja tudni kifogástalanul kezelni a járványhelyzetet, valószínűleg lesznek ellentmondások, túlkapások, visszaélések és anomáliák az intézkedések körül. Mert persze jócskán akadhatnak ilyenek: bár nem kizárt, hogy a járvány megfékezése szempontjából hasznosnak bizonyul, mégis a titkosrendőri megfigyelések gátlástalan hatalmát idézi a terv, ami szerint civil ruhás rendőrök vadásznak a maszkviselést mellőzőkre.

Mindeközben a járvány nem csitul, egyre többen szenvednek a kórházakban, a társadalomban pedig tovább gomolyog a kilátástalanság érzése és az egymásnak feszülő vélemények zűrzavara. Sokan rettegnek, akadnak, akik tiltakoznak, vannak, akik betartják az óvintézkedéseket, mások megpróbálnak kibújni a szabályok alól. Újra meg újra virtuális harcba lendülnek a vírus miatt páni félelemben élők és a járvány létezését kétségbe vonók. Megint mások reménytelenül evickélnek az interneten keringő hírek, álhírek tengerében, a hatóságok pedig kapkodva igyekeznek megfelelő, észszerűnek tűnő intézkedéseket hozni.

Ebben a komplex kommunikációs káoszban egyvalami nagyon ritka, holott óriási szükség lenne rá: a belátó, óvatos és higgadt hozzáállás. Körültekintően, türelmesen, a lehetőségekhez képest nyugodtan viszonyulni a helyzethez – ennél többet talán nem is lehet tenni. Elindulni a félelemtől és a járványhelyzet lekicsinylésétől a sok tekintetben hasznosabb higgadtság felé.