A 21. század első tíz esztendeje a nagy visszatérésekről szólt a könnyűzeneiparban, s bár sok esetben szomorúan konstatáltuk, hogy a pénzhajhászás miként sodorja régi hőseinket nevetséges vagy szomorú kalandokba (Jackson esetéről nem is beszélve), volt és van részünk kellemes meglepetésekben is.
Földhöz vágjuk a kalapunkat, és kanyarítunk egy cifrát. Nem szeretném szó szerint idézni magunkat, de ha ebben a ciframondásos műfajban volna, mondjuk világbajnokság, biztosan mi nyernénk az aranyérmeket, aztán a többi osztozzon a maradékon… Mert kanyarintásunk lényege: gazemberség ez, a fűzfán fütyülő rézbaglyát ennek a cudar világnak! Magyarra lefordítva ez körülbelül annyit teszen, hogy… Tényleg jobb, ha nem idézem.
"A zenében van négy fő vonulat: a klasszikus zene, ami már nem nagyon tud újat mondani, a dzsessz, melyben szintén már mindent lejátszottak, a népzene, amivel az a gond, hogy folyamatosan civilizálódik, és a popzene. Ez utóbbinak van egy olyan vonulata, amely szívja magába a népzenét, a klasszikus zenét, meg egy kicsit a dzsesszt is. Ez fiatal zene, talán lesz belőle valami. "
Tizenhét évvel ezelőtt dolgozták ki az RMDSZ jogász-politikusai a kisebbségi törvénytervezetet, amelynek átdolgozott, kiegészített változata 2005 óta vesztegel a bukaresti parlamentben.
Merev tekintetű, összeszorított szájú, komor gyerekek szótlan csoportja áll mozdulatlanul a csöndes kis északnémet falu valamely utcáján, egy udvaron vagy a határban.
Kelttésztaképű műmosoly némi szünet után, a minap ismét megjelent a Három a csípőficamos kislány fémjelezte világhírű tévéadó világrengető képernyőjén. Némi szünet után, mondom, mert kelttésztaképű műmosoly azelőtt sokáig meglehetősen otthonos volt a nagyvilág magyarságát (kelettől nyugatig, északtól délig, s a golyóbison körbe-körbe) úgymond egy akolba terelő (keblemre, gyermek!) mindennapos, többórás giccsparádéban.
"Magyarországon körülbelül 150–200 versenyt bonyolítanak le évente ebben a sportágban, ebből legalább négy nemzetközi és a legjobb minőségű, sőt akad, amikor ez a négy kibővül ötre, és világbajnokságot rendezünk. Minden jeles ünnepkor, egynapos falunapi, városnapi rendezvényen napirenden szerepel a lovasverseny, ezen belül pedig a fogathajtás." - Beszélgetés Borka Józseffel, Magyarország nemzetközi fogathajtó bírójával.
Közel három évtizede kérdőjeles címmel írtam ismertetést Murádin Lászlónak egy akkoriban megjelent könyvéről: Lehet-e művelni a nyelvet? Ez a kérdőjeles cím az én akkori kétségeimet fejezte ki a műfaj hatékonysága iránt, és ezeket a kétségeket nemcsak az táplálta, hogy akkoriban, a nyolcvanas években, tabunak számított a román nyelvnek a kölcsönzésekben és tükörszerkezetekben is megnyilvánuló hazai dominanciája. Az embernek kételyei voltak,...
Soha nem szabad szabadságra menni. Csak dolgozni kell. Ezt a sztahanovi következtetést akkor vontam le, amikor hosszú idő után itthagytam egy időre a mókuskereket: szabadságra mentem. Hirtelen felülírtam azt a régi bölcsességet, miszerint a jónál már csak a rosszat könnyebb megszokni.
Ki gondolta volna 1991 nyarán, Ukrajna függetlenségének kikiáltásakor, hogy a volt szovjet tagköztársaságban élő 150 ezres magyarság tizenhét évvel később az utóbbi évtizedek egyik legsúlyosabb válságát fogja átélni, az anyanyelvének megtartása, s ezzel a megmaradása kerül veszélybe? A kijevi oktatási minisztérium 2008-ban elfogadott 461-es rendeletének szellemében olyan intézkedéssorozat indult, amelynek egyértelmű célja az oktatás egészének...
"Nicolae Ceauşescu még az Országos Műemlékvédelmi Bizottságot is megszüntette, pedig ez állami intézmény volt, nem civil szervezet. Nemhogy védelem nem volt, de kifejezetten rombolás folyt, a diktátor a saját népe örökségét is leromboltatta, a magyar emlékeket pedig még inkább szerette volna megsemmisíteni."
Egy aforizma szerint kétféle embertípus létezik: az első előbb gondolkodik, aztán cselekszik, a második előbb cselekszik, aztán gondolkodik. Valljuk be, ha ilyen Trabant-szerűen „kétütemű” volna a helyzet, ez utóbbi kategóriába tartoznánk mi, kelet-európaiak.
A legkisebbik manó politikatudományokból vizsgázott. Ez úgy történt, hogy este leültünk híradót nézni. Nem mondhatnám, hogy valamiféle rituálé lenne a szokásos esti híradónézés, de azért amúgy kutyafuttából végigfigyeljük az esti legfontosabbakat. Mert ugye sokkal könnyebb a televízió előtt bambulni, mint azzal fárasztani a szemet és az agyat, hogy például valamelyik újságból elolvassuk a híreket.
Először volt az interjú a szerzővel. Aztán jött a könyvbemutató a nagyváradi színház színpadán. Végül a kezembe került maga a könyv. A felsorolt előzmények után szinte rávetettem magam az olvasmányra, annyira érdekesnek tűnt maga a téma, és a könyv megszerkesztésének koncepciója is.
Tamáskodva olvastam a napokban Marius Oprea történésznek a legnagyobb példányszámú román napilapban megjelent szavait. Az Adevărulnak adott interjúban a kommunizmus bűncselekményeit kutató bukaresti intézet elnöke nem kevesebbet állít, mint hogy a romániai politikai és gazdasági életet mintegy negyven százalékban ma is a Román Kommunista Párt egykori aktivistái, volt szekusok, a rezsim egykori bürokratái – Oprea szavai szerint mintegy tízezer „gazember” –...
A hivatalos „születésnapi” ünnepség kapcsán az RMDSZ húszéves tevékenységét mérlegelő számos értelmezés, értékelés napvilágot látott az utóbbi napokban. A szervezet vezetői az évfordulós emelkedett hangulathoz méltó módon a megvalósításokat, a vívmányokat emelték ki, a publicisták és a politológusok pedig próbáltak tárgyilagosak lenni, s a szövetség érdemeinek elismerése mellett nem hallgatták el az elmúlt két évtized hiányosságait,...
Erdei Eta nyugalmazott bírónő, büntetőjogász 1935. május 18-án született Kolozsváron. Jogi diplomája megszerzése után állami kinevezéssel a Marosvásárhelyi Ügyészségre helyezték, majd átkerült a Marosvásárhelyi Bíróságra. 1980 és 1985 között Hargita megye főügyésze, 1986-ig csíkszeredai büntetőjogi bíró, ekkor követte Marosvásárhelyre áthelyezett férjét. Nyugdíjazásáig büntetőjogi bíró volt Marosvásárhelyen, és bíróként mindvégig a...
Kissé kínos érzés minden alkalommal elnézést kérni, amikor hazajövök. Lehangoló, értelmezhetetlen, paradox. Deprimál. Mert a világon kétféle ember létezik: akinek jó a mágneskulcsa, és akinek nem. Akik nem rendelkeznek mágneskulccsal, azok ilyen tekintetben nem is léteznek, őket ezen okból nem soroljuk külön kategóriába (harmadikba).
Látogatottsági adatok