Évfordulós tisztelgések, kiállítások és emlékkötetek, konferenciák és koszorúzások évada volt a 2006-os év. A felszabadult emlékezet gyarapodott ekkor a felszabadítók, a feldolgozók, a figyelemformálók és a politikai pártvezérkarok érdeklődéstöbbletével.
PREMIER PLÁN
Az idei Cannes Mungiu-féle diadalmenetének árnyékában – és természetesen a TIFF-en is – méltatlanul kevés szó esett a másik román alkotásról, amely a fesztiválon díjat érdemelt. Igaz, nem a „fősodor” versenyprogramjában, hanem az Un certain regard (Egy bizonyos tekintet) szekcióban vitte el a pálmát, de Cristian Nemescu (úgy tűnik, a Krisztiánokat predesztinálták a kortárs román filmrendezői szerepre) California Dreamin’ (nesfârşit)...
Az emberi evolúciós eszmélkedés sikerprogramjában mindjárt az elején beállt a gikszer. Az első zsákmányállat agyonütéséig még simán ment minden, hangulatosra sikeredhetett az első közös vacsora is. A sötétség beálltával viszont önmagából fordult ki az ismert, a birtokbavétel lehetőségével kecsegtető nappali világ. Kitudhatatlan szándékú, anyagtalan lények mozdultak a semmiből, és suttogva, ugatva követelték a jussukat. Részt a zsákmány fejéből....
Magyarországon minden létező társas hálózati szolgáltatás őse az iwiw, azaz a who is who, a ki kicsoda. Aligha hiszem, hogy magát a szolgáltatást be kellene mutatni, hiszen vagy egyike vagyunk a majd kétmillió felhasználónak, vagy van a családunkban, barátaink között valaki, aki használja.
Az iwiwet ismerősök alkotják; ismerősök ismerősei és az ő ismerőseik.
Hogy miért rendezői változat? A fesztiválmotor beindulása, illetve a cannes-i igehirdetés előtt létezett egy forgatókönyv, mely szerint az ünnepélyes megnyitón Nae Caranfil új filmje, A többi néma csend dereng fel a Köztársaság mozi kommunista illatú, ufókkal dekorált mennyezetű termének gyöngyvásznán. (Kommunista ufók, izgalmas téma.) Miután robbant a bomba, és Cristian Mungiu 4 hónap, 3 hét és 2 nap című opusa elvitte az Aranypálmát, előkerült a...
A Hollywoodba kiruccant európai rendezők közül a Paul Verhoevené lett az egyik leghosszabb és legsikeresebb amerikai tartózkodás. Ottléte alatt a csavaros cselekményű, akciódús sci-fik nagymestere lett, de ugyanő nyitotta szét Sharon Stone lábát is az Elemi ösztönben.
Az idei TIFF zárása is azt a jól ismert érzést hagyta maga után, hogy megint nem sikerült elég filmet megnéznünk. Persze nincs miért panaszkodni: a szemle egyre „izmosabb”, és azt a tényt sem lehet elégszer hangoztatni, hogy idén először tisztelte meg a Kolozsváron összegyűlt cinefileket a friss cannes-i aranypálmás film, amely történetesen egy igen tehetséges fiatal román rendező alkotása (és amelyről nem tudnék referálni, mert vetítéseire...
A föderalisták őszinte bánatára az európai integráció – alapvető jellegzetességei miatt – képtelen a „gordiuszi jellegű” problémamegoldásra. Inkább az amőbahaladás jellemző rá, vagyis ha egy olyan nehézségbe ütközik, amely azonnal nem oldható meg, akkor apró politikai és intézményi eljárásokkal körbefonja azt, s magával cipelve, újra és újra nekilát a probléma feldolgozásának.
A G8-csúcsértekezlet talán az utolsó ilyen találkozó volt George W. Bush és Vlagyimir Putyin elnök számára. Hét évvel ezelőtt, amikor először találkoztak a szlovéniai Ljubljanában, Bush belenézett Putyin szemébe, és valahogyan a keresztény úriembert látta meg benne, nem a rendőrt. A mostani csúcstalálkozón nem kellett volna meglepődniük, ha egymás tükörképét látják, mivel mindketten példájává váltak a hatalom arroganciájának.
Negyven évvel a hatnapos háború után az izraeliek és palesztinok közti béke távolabbinak tűnik, mint bármikor. Izrael továbbra sem hajlandó elismerni tárgyalópartnerként a palesztin nemzeti egységkormányt, mivel a kormányzatnak a Hamász is tagja. Mi az oka ennek a látszólagos paradoxonnak? Van-e valamilyen remény?
Könyvespolc
Ladányi-Turóczy Csillát elsősorban mint műfordítót, a középkori líra különböző vonulatait bemutató kötetek szerkesztőjét ismerhettük. Tavaly megjelent első verseskötete már címével is jelzi a középkori irodalom erős hatásait, közben azonban a borító valami kortárs életérzés-beszüremkedésre is felhívja a figyelmet – a fiatal gyilkosokra, azokra, akik néhány, a földi létben eltöltött év után belelendülnek, és teszik amit...
Nem tudom, Önök, már elsősorban kedves – remélhetőleg csak – férfi olvasók, hogy vannak vele, de számomra gyötrelem a borotválkozás. Minden bizonnyal dús szőrzetem okán. Mint utánaolvastam, ez a tesztoszteron túltengésére utal – innen kifinomult és ínyenc szexualitásom: csámcsogó hangokat hallatva, roppant érdeklődéssel és élvezettel tudom nézni a nőket. Feleségem kis örömére. De térjünk vissza a szőrökhöz.
Háromszáz évvel az után, hogy az első skót parlament 1707-ben önként kiszavazta magát a létezésből, a Skót Nemzeti Párt (SNP) többséget szerzett a decentralizált skóciai parlamentben. Vajon az SNP-vezette kormány az előhírnöke az Egyesült Királyság széthullásának? Vajon a nacionalizmusnak, a 19. századi politika termékeként még mindig van szerepe Európában?
Vajon előidéznek-e tényleges változást a Világbanknál Paul Wolfowitz, a pénzintézet nemrég távozott elnökének problémái? Megszűnik-e végre az a régi gyakorlat, hogy az Egyesült Államok elnöke egyoldalúan kinevezi a világ legfontosabb fejlesztési intézményének vezetőjét?
Az erdélyi civil szervezetek érdekvédelmére alakult Magyar Civil Szervezetek Szövetsége (MCSZESZ) egy ideje úgy érzi magát, mint a mesében. Először is, mert a gyakorlat harmadszorra sikerült. Másodszor azért, mert a szép történet: mese. Valóra válására számítani nem lehet.
Világkönyvtár
A nagy írónak, vélhetnénk, könnyű a dolga. Szokásos írásmódjához és örök történetéhez hozzákever valami eddig ismeretlent, és kész az új regény. A rajongók el lesznek ragadtatva, a fanyalgók meg úgyis folyton fanyalognak. A zseniális José Saramago legalábbis így dolgozik.