Az iszlám vallás kiszorította az arábiai kígyókultuszt

Az Arabian Archaeology and Epigraphy című folyóirat legújabb számában Dan Potts régész (Sydney Egyetem) a bahreini Qalat al-Bahrain i. e. 500-ra datálható építészetét és emlékeit mutatja be. Az ún. késői Dilmun-palota két helyiségében egyenként 39 bemélyedést találtak, amelyek közül néhányban oltárt helyeztek el. Legalább 32 mélyedésben sikló- és tengerikígyó-csontokat tartalmazó kerámiaedényekre bukkantak.

„A kígyókat élve temették el: berakták őket egy zsákba, majd egy tálba, végül pedig a földbe ásták őket” – mondta Potts. A területen talált edények jó részét borivásra használták. Potts szerint azonban a borivás nem volt feltétlenül része a kígyószertartásnak, amelynek során inkább védelemért és jó szerencséért fohászkodtak. Az edényeket kígyómintákkal díszítették, és még az arab területekről származó Gilgames-eposz részleteit is megtalálhatjuk rajtuk, amelyben szintén felfedezhető a kígyó tisztelete.

Egy másik tanulmányban Anne Benoist, a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont Keleti Régészeti Laboratóriumának régésze egy másik vaskori templomegyüttes kígyókultuszáról ír. Az Egyesült Arab Emirátusokban található Al Bithnahban folytatott ásatások során több, kígyóval díszített oltár, kápolnaszerű építmény, füstölő, mesterséges medence, edény és más tárgy került elő. A legtöbb kígyót háromszögletű fejjel és pikkelyekkel ábrázolták, ami Benoist szerint „egy mérges és veszélyes viperafajtára utal”.

A közel-keleti hagyományok a mérgeskígyónak különleges hatalmat tulajdonítottak. E természetfölötti hatalom az Ószövetségbe is bekerült: Mózes egy rézkígyót tűzött fel botjára, és aki rátekintett, kigyógyult a kígyómarásból. A kígyók a hagyományok szerint a vedléssel a halál és újjászületés körforgásának aktív részesei, ezért komoly szerepük lehet a termékenységben is. Potts szerint a kígyókultusz Indiából terjedt el a Közel-Keleten. A két terület között élénk kereskedelem folyt. A kígyók tiszteletét azonban a későbbi vallások „babonának” tartották, ezért a kultusz követői igyekeztek titokban tartani hitüket. Végül a „hivatalos monoteista vallás”, a 7. században teret hódító iszlám teljesen kiszorította a kígyók imádatát.