Székely László „fő műve”, a temesvári Piarista Gimnázium
Fotó: Keresztes Péter
A Temesvári Magyar Nőszövetség kezdeményezésére idén januárra készült el a bánsági város egykori főépítészének, Székely Lászlónak emléket állító, illetve a munkásságát bemutató dokumentumfilm. A közel félórás alkotás készítőit, Szász Enikőt és Keresztes Pétert kérdeztük a filmezés folyamatáról és hátteréről.
2021. május 09., 15:452021. május 09., 15:45
2021. május 11., 12:192021. május 11., 12:19
A Nagyszalontán született Székely László (1877–1934) a magyar szecesszió egyik nagymestere volt, aki közel két évtizeden át volt Temesvár főépítésze. A Temesvári Magyar Nőszövetség évtizedek óta próbálja felhívni a figyelmet munkássága, öröksége fontosságára. Ebben a munkában egy fontos állomást jelent a Székely László, a városépítő című film elkészülte, mely új médiumként, illetve többnyelvű eszközként sokakhoz eljut a készítők reményei szerint.
A film rendezője, producere és ötletgazdája Szász Enikő, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színésznője, rendezője, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke. Arra a kérdésre, hogy miért ilyen fontos számukra, számára Székely László, elmondta, hogy
„Újrafelfedezésének, életműve feltárásának és megismertetésének, emléke ápolásának és tovább éltetésének folyamatát a Temesvári Magyar Nőszövetség égisze alatt már több mint két évtizede végezzük. 1998-ban az életmű közismertté tételének legdirektebb módját egy épületfotó-kiállítás létrehozásában láttuk, melyet aztán az évek folyamán többször bemutattunk Temesváron, kétszer Budapesten, majd Szalontán, Szegeden, Gyulán, Békéscsabán” – idézte fel Szász Enikő.
Az alkotó szerint eddig is nagyon sokat tettek az építész emlékének ápolásáért: 2002-ben emlékévet szerveztek a művész születésének 125. évfordulója alkalmából, ekkor állíttattak egy bronzplakettet is magában foglaló háromnyelvű emléktáblát a főművének tekintett Kegyesrendi Főgimnázium (ma Gerhardinum Katolikus Líceum) főbejáratánál. Ugyancsak ekkor a tárlati anyag felhasználásával kiadtak egy fotóalbumot is, melyet Szekernyés János temesvári művészeti író, helytörténész háromnyelvű (magyar, román, angol) tanulmánya vezetett be.
– fogalmazott a rendező.
Székely László szobra Temesváron
Fotó: Keresztes Péter
Az emlékév zárásaként, a Temesvári Magyar Nőszövetség nevében Szász Enikő által benyújtott kezdeményezés nyomán, Temesvár önkormányzata post mortem a város díszpolgárává avatta az építőművészt. Illetve az is neki köszönhető, hogy a Szakáts Béla temesvári szobrászművész által készített mellszobor emléket állít Székely Lászlónak a város Carmen Sylva parkjában.
– fogalmazott a színésznő.
A művészettörténeti, építészettörténeti háttér kapcsán Szász Enikő kijelentette, hogy a kutatómunka oroszlánrészét Szekernyés János, az album és a dokumentumfilm szövegének szerzője végezte. Hosszú ideig tartó levéltári kutatás eredményeképpen ő térképezte fel és azonosította a Székely László által tervezett vagy épített köz- és magánépületeket, annak a szakmai dokumentációnak a felhasználásával, amely a leszármazottak tulajdonában van. „Nemcsak a tervrajzokat, hanem a családi fotókat is az utódok bocsátották rendelkezésünkre.
– közölte a rendezőnő.
Szász Enikő nemcsak rendezője, hanem ötletgazdája is volt a filmnek
Fotó: Facebook/Temesvári Rádió
Sok dokumentumot gyűjtött össze különböző forrásokból (internetről, régi újságokból) Momír Dorottya, a Temesvári Magyar Nőszövetség helytörténeti búvárkodással foglalkozó tagja, de alapos kutatómunkát végzett Keresztes Péter is, a film operatőr-szerkesztője, aki nemcsak az album, hanem a Magyar Földrajzi Társaság képanyagából, a Római Katolikus Püspökség levéltári anyagából is válogatott.
Szász Enikő kifejtette, hogy a dokumentumfilm elkészítésének célja mindenekelőtt Székely László életművének megismertetése volt, hiszen annak ellenére, hogy a Temesvári Magyar Nőszövetségnek sikerült visszahoznia Székely Lászlót a feledésből, és manapság nincs olyan helytörténeti kiadvány, városkalauz, album vagy építészeti szakmunka, amely ne hivatkozna Szekernyés János könyvére, az építőművész neve még mindig nem ivódott be kellőképpen a köztudatba.
– szögezte le az alkotó.
A temesvári régi vágóhíd épülete. Székely László „nagy vágóhídépítő" volt, több városba is tervezett vágóhidat
Fotó: Keresztes Péter
Szász Enikő arra is kitért, hogy a tavaly ősszel hivatalba lépett új városvezetés kinyilvánította szándékát Temesvár régi pompájának visszaállítására, így remélik, hogy 2023-ra, azaz amikorra kitolódott a koronavírus-világjárvány miatt a város Európa Kulturális Fővárosa címének gyakorlati „viselése”, Temesvárnak sikerül majd a legszebb arcát mutatnia. Ennek ellenére a filmből (is) kiderül, hogy vannak olyan épületek, melyek sorsa hányatott és szomorú. ilyen például a temesvári Magyar Ház, melyet az építőművész tiszteletdíjáról lemondva tervezett. Székely László kései munkája a legnagyobb világválság idején, 1929–30-ban épült közadakozásból a temesi szórványmagyarság művelődési házaként.
„A második világháború után kisajátították, többek között a kommunista propaganda szócsövei, a különböző nyelvű helyi sajtótermékek szerkesztőségei kaptak benne helyet.
A ház visszaszolgáltatására nem volt meg a politikai akarat, a perek bürokratikus ingoványába fulladt a visszaigénylés folyamata” – idézte fel Szász Enikő.
Korabeli fénykép Temesvár egykori főépítészéről
Fotó: Keresztes Péter
A film, illetve a forgatás „technikai” részleteiről Keresztes Pétert, a Román Televízió Temesvári Területi Stúdiójának munkatársát kérdeztük, aki a film operatőre és vágója is volt. Keresztes Péter úgy került a projektbe, mint a térség egyik „alap filmes embere”, illetve mivel közismert az érdeklődése az ilyen témák iránt.
Azt is hozzátette, hogy ezen gondolat nyomán töreketek arra, hogy a film ne egy unalmas ismeretterjesztő film legyen, hanem egy látványos, élvezhető alkotás.
Keresztes Pétertől azt is megtudtuk, hogy a filmnek létezett egy úgymond korábbi verziója is: néhány évvel ezelőtt készítettek néhány felvételt, melyek közül sokat felhasználtak ebben a tévés verzióban is. A filmes azt is kiemelte, nagyon örült, hogy bár Szász Enikő ötletei, illetve Szekernyés János kutatási eredményei alapján született meg a film, ő szabad kezet kapott az alkotásban.
A Polgári Menházalap Gyárvárosi Bérházának sarokdísze egy huszár, kinek pajzsán a magyar címer látható
Fotó: Keresztes Péter
A korábbi „verzió” kapcsán Keresztes Péter azt is kiemelte, hogy a régebbi felvételek nagyon sokat segítettek most nekik, hiszen így sok olyan épületről voltak felvételeik, amelyeket a mostani forgatás alatt, felújítás miatt nem lehetett megörökíteni, mivel fel vannak, voltak állványozva, le vannak takarva. A filmben sok, drónnal készített felvétel is látható, amelyek kapcsán a filmes szakember azt mondta, hogy több szempontból is fontos voltak. Egyrészt ma már szinte elvárás egy ilyen jellegű dokumentumfilmben, hogy legyenek efféle „látványelemek”, másrészt lehetőséget nyújtottak az épületek, a város új, nem szokványos perspektívából történő megmutatására.
A drónos felvételeket egy külsős cég készítette, amelynek tapasztalata volt az ilyen jellegű munkában, illetve meg voltak a szükséges engedélyeik is.
Keresztes Péter, akinek egyfajta személyes kötődése is van a filmhez, mivel a nagyapja Marosvásárhelynek volt főépítésze, azt is megemlítette, hogy Temesváron a földrajzi, nemzetiségi adottságok miatt nagyon sok az elhagyatott, elhanyagolt épület. Szerinte ezért is fontos lenne, hogy a városba újonnan, azaz az elmúlt 20–30 évben betelepedett emberekben is tudatosítsák az épületek, az épített örökség fontosságát.
Keresztes Péter az operatőri és vágói feladatok mellett a levéltári kutatásból is kivette a részét
Fotó: Keresztes Péter
Keresztes Péter azt is hangsúlyozta, fontos volt számukra, hogy ne egy „száraz” dokumentumfilmet készítsenek: hogy az épületek, illetve Székely László munkásságának bemutatása ne legyen olyan, mintha egy lexikon szócikkeit olvasnák fel.
A film elérhető a Youtube-on, a Facebookon, levetítették a Román Televízió Magyaradásában, a TVR 1-en és a TVR 3-on is, a temesvári területi televízió is többször műsorára tűzte, több ezer emberhez eljutott. A film román felirattal érhető el, illetve az alkotók elmondták, hogy elkészült a szöveg angol fordítása is, így a közeljövőben elkészítik a film angol feliratozású változatát is.
Borsodi L. László csíkszeredai költő, irodalomtörténész, kritikus, tanár kapta az Év szerzője díjat a 30. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron – közölték szombaton a rendezvény szervezői.
Ifj. Vidnyánszky Attila rendezései elképesztően sodró erejűek, dinamikusak és „fiatalosak”, de mély gondolatiságúak is, így óriási az esélyük, hogy megszólítsák az ifjú generációkat.
A minap mutatták be azt az albumot, amely az aradi Kölcsey Egyesület újkori történetének egyik sikeres rendezvénysorozatát, a Kölcsey Galéria 2013 és 2023 közötti képzőművészeti kiállításait foglalja össze.
A boszorkányságról és különféle hiedelmekről szóló előadást hallgathatnak meg az érdeklődők a nagybányai Teleki Magyar Ház szervezésében.
Ma még a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem régi épületének az aulájában áll, de az új épületszárny felépítése után kikerül a négy fal közül Wagner Nándor nagyváradi születésű szobrászművész és felesége, Csijo asszony mellszobra.
Szatmárnémetiben zajlik az Interetnikai Színházi Fesztivál, amely a romániai kisebbségi színjátszást képviselő társulatokat, és azok reprezentatív előadásait vonultatja fel.
Az 1989-es fordulat után a színház területén se tudták Romániában, hogy mit kezdjenek a vágyott szabadsággal. Reformkezdeményezések, különféle mozgások jellemezték az elmúlt 35 évben a hazai, ezen belül a magyar színházak útkereséseit.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tizedik alkalommal szervezi meg a Színházi Iskolák Találkozóját 2024. november 15–24. között – tájékoztatott csütörtökön a Magyar Művészeti Kar titkársága.
Ady Endre nagykárolyi szobránál ünnepelték a magyar nyelv napját a helyi Vasile Lucaciu vegyes tannyelvű általános iskola magyar hatodikosai.
Románia eddigi legnagyobb régészeti lelőhelyét találták meg Arad és Temesvár között a vasúti pálya felújítását megelőző leletmentő ásatások során.
szóljon hozzá!