Fotó: Feleki István
2008. december 21., 15:062008. december 21., 15:06
– Milyen hagyománya van az aukcióknak Kolozsváron?
– Aukciós hagyományról nálunk igazából nem beszélhetünk, noha jelentős művészeti anyag áll rendelkezésre és komoly gyűjtők is vannak. Ennek a területnek a nyilvánossága egyelőre minimális – kevesen tudják azt, hogy milyen értékek találhatóak Kolozsváron magántulajdonban. Amit mi szeretnénk a Quadro Galériával és az aukciókkal az éppen az, hogy minél nyilvánosabbá és láthatóvá tegyük a művészetet és a műkereskedelmet is.
– A Quadro kapcsolatban van más belföldi és/vagy külföldi aukciósházakkal?
– Természetesen. Fontos a tapasztalat- és az információcsere. A művészettörténészekkel, szakértőkkel és műkereskedőkkel való folyamatos kommunikációval megelőzhető a hamisítványok forgalmazása.
– Mi a jogi háttere egy aukciónak, milyen írott, illetve íratlan szabályai vannak, és milyen szervezési stratégiát igényel?
– Minden aukciós háznak megvan az aukciós szabályzata. A miénk olvasható az aukciós katalógusban, amely letölthető az erdelyimuveszet.ro weboldalról. Ez a katalógus Romániában talán elsőként művészettörténeti tanulmányokat is tartalmaz a legjelentősebb alkotásokról: Thorma János, Ács Ferenc, Aurel Ciupe, Mattis-Teutsch János és Gheorghe Petraşcu műveiről, és közli minden tétel színes reprodukcióját. Egy igényes üzletet szeretnénk létrehozni az aukció tudományos hátterével, a katalógussal, a gyűjtőkkel való kapcsolattartás terén és magával az eseménnyel. A stratégia szempontjából a kapcsolattartás a legfontosabb. Egy exkluzív, igen vékony réteg képezi a célközönségünket, és ennek az ízlését és igényeit szeretnénk szem előtt tartani, amikor az aukciós anyagot összeállítjuk. Az anyagnak ugyanakkor széles stílus- és árskálát kell lefednie, hogy mindenki elégedetten mehessen haza az aukcióról. Igazából minden az eseményen dől el: egy pohár pezsgő természetesen hozzájárulhat ahhoz, hogy kellemes legyen a hangulat, de ezen túlmenően a dolgok kiszámíthatatlanok, mert a gyűjtők szeszélyesek, és ritkán árulják el, hogy pontosan mi tetszik nekik. Az igazi, szenvedélyes gyűjtő pillanatok alatt dönt, ráadásul olyan tényezők alapján, amire általában nem is gondolunk. Az aukciós kiállításon beszélgettem gyűjtőkkel, és volt olyan, akinek egy nagy képen az tetszett, hogy a háttérben egy hegy látható rózsaszín-lilás fényekkel. Másnak meg az, hogy Darkó László korai önarcképének a hátára egy táj van festve. A képhez és az alkotóhoz kapcsolodó történetek ugyancsak meghatározhatják egy kép iránti érdeklődést – például a tragikus sorsú, csupán 29 évesen elhunyt Tasso Marchininek minden képét keresik.
– Az aukcióra benevezett művek a galéria tulajdonában vannak, vagy a művészeké, jogutódaiké, gyűjtőké és a Quadro Galéria csupán lebonyolító?
– A galéria közvetítő szerepet tölt be a tulajdonosok és vevők között. Ebben azonban nem merül ki a mi szerepünk: számos alkotást restaurálni, tisztítani, keretezni kell. A képeket fel kell készíteni az aukcióra, ugyanis számos művet akár ötven év porából kell kiemelni. Az aukciót megelőző kiállításon szakvilágításban tekinthetőek meg a művek. Sok képtulajdonos is elcsodálkozott, hogy a festmény, amelyet régóta ismer, itt mennyire meg tud változni: visszanyeri méltóságát, auráját.
– Milyen skálán mozognak a kikiáltási árak? Melyik és mennyi a legdrágább kép?
– A kiállított 96 mű 152.900 euró kikiáltási árat összesít, ezek széles skálán mozognak: a legolcsóbb kép 90 euróról, a legdrágább pedig egy muzeális darab, Petraşcu Nő a tengerparton című festménye 14.300 euróról indul.
– Kik becsülték fel a művek értékét?
– Romániában a művészek árfekvése még nagyon tisztázatlan dolog, pontosan amiatt, hogy a műkereskedelem nem eléggé nyilvános, általában a képtulajdonosokkal közösen határoztuk meg az árakat. Próbáltunk árfekvéseket is betájolni, ez a nagybányaiak esetében a legegyszerűbb, mivel az ő piacuk már a kilencvenes években kialakult. Amennyiben rendszeressé válnak az aukciók – és azt szeretnénk, hogy évente hármat rendezzünk –, akkor az árfekvéseket már maga a piac fogja megszabni. Akkor minden leütés előzményt fog képezni és mi ezt nyilvántartjuk, így lehetőség nyílhat arra, hogy az erdélyi művészet felértékelődjön és pontosan meghatározhatóvá váljon egyes művészek árfekvése.
– Kik az aukció célközönsége: üzletembereket, művészetpártolókat vagy múzeumokat, képtárakat is céloz egy ilyen rendezvény?
– Az aukcióra főként a szenvedélyből gyűjtőket, illetve a befektetőket várjuk. A jelenlegi gazdasági helyzet kedvező a műkereskedelem számára. A pénzügyi szférában dolgozók tudják a legjobban, hogy a klasszikus, de még nem túl drága művészeti értékek nagyon jó befektetést képeznek ilyenkor: a részvényekkel vagy ingatlanokkal szemben a műalkotások ára folyamatosan növekedik. Az erdélyi alkotók között pedig számos olyan van, akinek az ára még bőven emelkedhet. Egy átlagos Jándi Dávid pasztell 1997-ben 40.000 forintról indult Budapesten, ma ugyanaz a kép 280–320.000 forint körül indul és 450–600.000 forint körül ütik le. Ez a képlet más alkotókra is érvényes. Számos olyan alkotás van, aminek a mai 2000 eurós kikiáltási ára három-négy év alatt 6000–7000 euróra emelkedhet – nálunk még nagyon sok jó festményhez lehet olcsón hozzájutni.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg július 22-én, kedden 18 órától a Lábasház emeleti kiállítótereiben Damokos Csaba designer kiállítása.
A Magyar Rendőrség is felhívást tett közzé, hogy ha valaki látta a Maros megyei Mezőméhesen történt gyilkosság szökésben lévő gyanúsítottját, azonnal értesítse a rendőrséget. A gyanúsított ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.