A Napfénynek viszont már az alapkonfliktusa is a lehető legvalószínűtlenebb. A sztori szerint a nem olyan távoli jövőben haldokolni kezd a Nap, ezért a Földről egy űrhajót indítanak központi csillagunk felé, amely jókora atomtöltetet visz magával, hogy a Nap belsejébe juttatva újra beindítsa a magfúziót. Az űrhajó azonban eltűnik, ezért néhány év múlva egy másik, hasonló feladattal megbízott legénység indul útnak. Mármost azt elég korán megtanítják az iskolákban is, hogy a Nap még legalább négymilliárd évig köszöni szépen, jól van, ezért meglehetősen nevetséges a „halál” időpontjának előrehozatala. Szintén bosszantó, hogy a Nap közelében is ugyanolyan virgoncan mozognak az űrhajósok, fittyet hányva a Nap tömegéből fakadó gravitációs körülményeknek és az iszonyatos hőségnek.
Mindezektől eltekintve, a film legalább az elején érdekes, mivel meglehetősen hosszú ideig nyugodt, csöndes mederben zajlik a történet, az első néhány jelenet határozottan a 2001 Űrodüsszeiát idézi. A legénység összetétele – a nyolcfős társaságban mindenféle náció képviselteti magát – szintén a hatvanas évek klasszikus tudományos-fantasztikus történeteire emlékeztet.
Abban is a klasszikus sci-fi nyomdokait követi, hogy néhány morális kérdést is fölvet. Amikor rábukkannak a korábban indult űrhajóra, egy baleset folytán megsérül az oxigéntermelő rendszer, és kiderül, hogy veszélyben a küldetés, a legénység tagjainak el kell dönteniük, kitől szabaduljanak meg, hogy legalább az odaúton kitartson a levegő, és megmenthessék az emberiséget. Ugyanakkor túlságosan mélyre nem ás az emberi természet bugyraiban, így aztán a film vége igencsak öszszeférceltre sikeredett. A kérdésre, hogy vajon jogában áll-e az embernek beavatkozni a természet törvényeibe, és a saját megmenekülése érdekében meghosszabbítani központi csillagának élettartamát, egyszerű a válasz: naná, hogy, aki pedig másképp gondolja, az minimum őrült.
Mindezek nyomán – bár erénye a filmnek, hogy nem követi túlzott hűséggel a hollywoodi hőskultusz ösvényeit – a Napfény nem tekinthető többnek, mint az utóbbi évek annyi más sci-fije: érdekes ötleten alapuló, de alaposan elrontott alkotás.
Napfény (Sunshine). Angol sci-fi thriller, 2007, 107 perc. Rendezte: Danny Boyle. Szereplők: Chris Evans, Cillian Murphy, Rose Byrne, Michelle Yeoh. Írta: Alex Garland. Kép: Alwin H. Kuchler. Zene: Karl Hyde. Értékelés az 1–5-ös skálán: 2. n
A Déryné Program Határtalan alprogramja azért született, hogy minden magyar embernek egyenlő esélyt tudjunk biztosítani az anyanyelvi színházi élményekhez – jelentette ki Novák Irén helyettes államtitkár Szatmárnémetiben.
A történelmi Máramaros egyik legjelentősebb magyar közösségi eseményévé vált a július 11–13. között immár harmadik alkalommal rendezendő Máramarosszigeti Magyar Napok.
Megkezdődtek az Úri muri, megazisten! című új magyar mozifilm forgatási munkálatai a Nemzeti Filmintézet fóti stúdiójának kültéri díszletében.
Több háromszéki településen megemlékeznek a 200 éve született Jókai Mórról, az egyik legjelentősebb magyar prózaíróról, aki a székelyföldi térség egyik településének, Illyefalvának az országgyűlési képviselője volt.
Erdélyi magyar szerzőket is kitüntetett a Romániai Írók Szövetsége június 2-án, amikor kiosztották a szövetség 2024-es díjait – közölte honlapján az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL).
A szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának igazgatóját, Bessenyei Gedő Istvánt választották meg a Magyar Színházi Szövetség elnökévé Balázs Attila leköszönő elnök javaslatára.
Egy csíksomlyói család és a hozzájuk betérő vendégek, zarándokok történetén keresztül mesél a pünkösdi búcsúról, a kegyhelyhez kapcsolódó jelenségekről, hagyományokról, szokásokról Péter Beáta Búcsújárás című drámája, amelyet június 7-én mutatnak be.
Rendkívüli közgyűlést tartott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban.
Gyermeknapi ünneplésre várja nézőit a kolozsvári Puck Bábszínház június elsején, ezt követően szervezik meg a Puck Nemzetközi Fesztivált június 2. és 5. között.
Mai világunk, társadalmunk, valóságunk nagy mértékben irányt vesztett – többek közt erre világít rá Sławomir Mrożek lengyel drámaíró ma is fölöttébb aktuális, Tangó című darabja, amelynek premierjét pénteken tartják a Kolozsvári Állami Magyar Színházban.