Ennél azért kevés szebb karriernek lehetett szemtanúja a világ. Napóleon útja a császári címig vagy Hitler valószínűtlenül gyors felemelkedése egyszerűen sehol sincsenek ahhoz a csodálatos ívű pályafutáshoz képest, amivel egy jónevű amerikai egyetem hallgatói szembesülnek. Egyik tanáruk ugyanis hamarosan maga David Beckham lesz.
Az antinikotinista életmód legnagyobb rejtélye maga a csodával határos elhatározás: a nó szmóking imperatívuszának kimondása. Nem az EU idióta antidohányos kampányai és szigorításai miatt. Nem a pénz miatt, ami a maga során szintén fontos szempont lehet. Hanem azért, mert az ember egy reggelen úgy kel fel – mondhatni, olyan lábbal –, hogy aszondja, mától nem.
Elképesztő az egyetemisták leleményessége. Meg sem merem kockáztatni annak ecsetelését, hogy például milyen trükkökkel puskáznak írásbelin fiúk és lányok, hiszen a mai fiatalság e téren is minden kétséget kizáróan többet tud, mint mi, negyvenesek. A mai zsebtelefonos és világhálós lehetőségek világában a szoknya alatti cédulácskák, a tenyérbe írt képletek, évszámok és egyéb alapadatok, a nyakkendős trükkök már amúgy is múzeumba valók. A...
Furcsa életük lehet a brit hadiflotta tengerészeinek: míg a legújabb, most készülő és 2009-ben hadrendbe álló csatahajók minden kabinjában iPod-töltő, CD-lejátszó, szélessávúinternet-kapcsolat várja őket, a félmeztelen csajokat ábrázoló fotókat kitiltották a legénység hálóiból.
Cseppet sem csodálkoznék, ha a címről bárkinek a megboldogult dédnagypapa hálósipkában és bajuszkötővel flangáló, éjfélkor a hálószoba környékén idétlenkedő asztrálteste jutna eszébe. A visszajáró ugyanis mint vásárláskor a vevőnek fémpénz formájában visszatérítendő árkülönbség nálunkfelé megszűnt létezni.
Amikor fülledt júniusi éjszakákon távoli mennydörgés hangját sodorja a szellő, és a Fellegvár egyik villájának kertjében élő szelídített farkas panaszos üvöltéssel köszönti a Holdat, a környék lakói a panelfalakból sugárzó fullasztó meleg ellenére is borzongva bújnak takaróik alá. Tudják már ugyanis, hogy ilyenkor érkeznek az álmatlan szemetesek.
Európa csendes, újra csendes. Mert sötét van és éjszaka, Greenwichben éjfélt kongatott az óra, Erdélyben kettőt. Okosabbak szerint tavasszal és nyáron három, ősszel és télen két óra a különbség az egyetemes és a romániai időszámítás között. Szerintem ennél sokkal több is, de most nem az a lényeg.
A minap valósággal elborzadtam attól, hogy mi mindent kell túlélniük szegény mai végzősöknek a kicsengetés és az ezt követő ünnepség alkalmával. Magamban sűrűn hálálkodtam is a Jóistennek, hogy ezen a „tortúrán” közel harminc éve már átestem.
Termetes asszonyság pöffeszkedik az állomás peronján, messziről lerí róla, hogy az úgynevezett naccságatípushoz tartozik. Mellette három akkora táska, amelyek súlyban vetekednek vele, az asszonyság pedig széles gesztusokkal igyekszik még nagyobb tekintélyt biztosítani magának.
Dagadozhat a büszkeségtől a nemzeti kebel: ha közvetetten is, de ismét öregbítették a hírnevünket a világban. Bár a nemzetközi politika új fenegyereke, Nicolas Sarkozy francia államfő magyar származására gyakorlatilag mindenki büszke, akinek magyar vér csörgedezik az ereiben – kivéve éppen őt magát, most mégis megmutatta, milyen is a magyar virtus.
Ötvenes, szakállas fickó, hímzett ingben, farmernadrágban: bohém értelmiségi típus, messziről látszik – és az is, hogy amerikai. Odakéredzkedik az asztalunkhoz: feltételezem, önök sem tudnának nemet mondani egy olyan captatio benevolentiae hallatán, miszerint ő a kocsma legokosabb asztalához szeretne ülni beszélgetni, és mi tagadás, a mi kis társaságunk látszik erre a legmegfelelőbbnek.
Sok filmből válogathatnak a nézők.
Könnyű kikapcsolódást, tartalmas szórakozást, kulturális és sportműsorokat kínál nyárra a Magyar Televízió – nemcsak azoknak, akik esténként még a szabadságig hátralevő napokat számolgatják, hiszen a sok film valamelyikéért még az üdülőben is érdemes bekapcsolni a készüléket.
Menzel meséi címmel augusztus 4-ig hét Jirí Menzel-filmet láthatnak fő műsoridőben az m2 nézői, köztük olyanokat is, amelyeket először tűz műsorra a magyar közszolgálati tévé.
Román Sándor az új tánctörténeti sorozat szakértője.
A tánc legendája címmel új kultúrtörténeti sorozat indul az m1-en. A nézők az ősidőktől a modern korig követhetik végig a tánc fejlődését Román Sándor, az ExperiDance társulat művészeti vezetője avatott vezetésével.
Menni kéne – ketyegi az ébresztőórám, ami másoknak bébikérdésben szokott jelezni, na nekem a mehetnéket tiktakolja. Először csak úgy szépen halkan, aztán olyannyira elkezd csengetni, hogy lecsapom a képzeletbeli éjjeliszekrényről a képzeletbeli padlóra, de lévén képzeletbeli óra, törhetetlen anyagból készült, az se árt neki, ha beledobom a vécécsészébe, nem hallgat el, csörömpöl tovább.
Külsőre teljesen hétköznapi embernek néz ki, két keze, két lába és egy feje van, mint bárki másnak. Mindaddig, míg meg nem szólal, megnyerő, kellemes ember benyomását kelti. A gond akkor kezdődik, amikor megszólal. Ugyanis hamar kiderül, hogy az illető okos, mi több, mindenkinél okosabb.
Valószínűleg minden városban vannak olyan vendéglátó-ipari egységek, amelyekkel kapcsolatosan csupán egyetlen kérdés merül fel minden, magára valamit is adó vendégben: miért nem dózerolják le őket, hogy miután a helyüket beszántották, és beszórták sós mogyoróval, a település imázsa, valamint az általános kocsmakultúra elvének védelmében a tulajdonosnak és a személyzetnek örökre megtiltsák, hogy hasonló tevékenységbe fogjanak.
Volt már szerencsétlenségem megosztani Önökkel e hasábokon a tömegközlekedési vállalatok utaskielégítő szokásaival szembeni fenntartásaimat. Nevezetesen azt a tényt, hogy a kincses város bizonyos autóbusz- és trolimegállóiban kereskedelmi rádiók kihangosított műsoraival szórakoztatják az utazni vágyó nagyérdeműt – amit vélhetőleg kedves gesztusnak szánnak, én viszont rühellem, ha olyasmivel bombázzák az agyamat, amihez nincs gusztusom.