Ki mondta, hogy a videojáték a túlsúlyos kanapékrumplik (angolul couch potatónak becézik a tévé előtt lustuló hájpacnikat) kedvenc elfoglaltsága? A Nintendo legújabb fejlesztése – annyira új, hogy még az árát sem állapították meg – egy kis dobogó, amely érzékeli a mozgást, és visszatükrözi azt a képernyőn látható bábu mozdulataival. A találmányt otthoni tornára találták ki: a tervezett programok között van jóga, aerobik, tánc és foci, sőt a...
A székely emberről köztudott, hogy nem szereti a fölösleges szószaporítást, unja a kérdezősködést, és mindig mindenre van frappáns válasza. Legtöbbször olyan, hogy a túlságosan kíváncsiskodóba egy tömör mondattal belefojtja a további kérdezősködő kedvet. Még az is megkockáztatható, hogy a vámpírokat Erdéllyel kapcsolatba hozó világszerte ismert legenda is tulajdonképpen egy székely agyából pattanhatott ki, olyan alkalommal, amikor az atyafi megunta a...
Én lassan már nem bírom ezt a förtelmes meleget. Igaz ugyan, hogy télen olykor esküszöm rá: ha megérem a tavaszt, sohasem állok árnyékba, de fűtetlen vonaton, az autó begyújtására tett hasztalan próbálkozások közepette, latyakban beázott bakanccsal s kékre fagyva könnyen lepcseg összevissza az ember.
Most mondják meg őszintén: szeretik önök az alkoholmentes sört? Hát a koffeinmentes kávét? És mit szólnának ezek után, például a Drakula-mentes Erdélyhez?
Merthogy megtörténhet, előbb-utóbb ahhoz is hozzá kell szokni, hogy a Kárpátok koszorúzta országrész kapcsán nem emlegethetjük a jó öreg vérszívó nevét – ellenkező esetben büntetőjogilag is felelősségre vonhatnak a márkanévhez fűződő tulajdonjogok megsértéséért.
A nagy nemzetközi sportversenyek, fesztiválok állandó, de meg nem unható színfoltja a kabalafigura. Persze ebben a műfajban is van remekmű és kevésbé sikerült alkotás, ám a rendezvény azonosítására szolgáló figura megtestesítői rendre a közönség kedvenceivé, kötelező fotópartnerré válnak.
Matyi, a hortobágyi szürkemarha két példányban is hódított Debrecenben az utánpótlás atlétikai Európa-bajnokság alatt.
Nyűg a szemüveg. Mennyire az, csak akkor jöttem rá, amikor negyven fölött nekem is lett. Addig csak mosolyogtam, és nem értettem, miért nyújtogatják a karjukat az egyébként szemüveges emberek, ha hirtelen el kell olvasni valamit, vagy meg kell nézni egy képet.
Kis szöszi, szemüveges. Hófehér blúzocska, hófehér rövidnadrág és csupa mosoly alól kivillanó hófehér fogsor. Maga a megtestesült kis tündér, aki Rózsikaként mutatkozik be, és hozzáteszi, hogy most fejezte be a második elemit. S hogy alig várta már, hogy vége legyen az iskolának, mert a többiek is nagyon várták már, és különben is, a nyár közeledtével ki ne unta volna már a tanulást, a házi feladatokat, a tollbamondást, és a lecke felmondását…...
Magyarországra – és a régióba – egyre inkább begyűrűzni látszik a „szexi tanár néni leleplezve” problémakör. Tudunk már olyan oktatásügyi alkalmazottról, akinek a pucér képeit mobiltelefonon küldözgették egymásnak a kisdiákok, és olyanról is, aki elcsábította valamely, az élet örömeivel épp ismerkedni kezdő tanítványát (esetleg többet).
A pénz nem boldogít – tartja a régi mondás. De hogy ráadásul még súlyos betegséget is okozhat, ez már mindennek a teteje. Pedig a jelek szerint így van: a legújabb felmérések szerint egyes influenzavírus-törzsek kitűnően érzik magukat a bankjegyeken, olyannyira, hogy némelyik több mint két hétig képes életben maradni egy bankó felületén.
Autózással kapcsolatos híreket olvasok az újságban. Öt nap alatt ötvennégyezer (!) büntetést postázott a Kolozs megyei közlekedésrendészet, mert a „Magyarba” igyekvő falutársaim madáretetőnek nézték a Tordát Kolozsvárral összekötő aszfalt mentén felszerelt traffipaxokat.
Már megbocsássanak az aszály miatt kesergő gazdák, jó embereim, de azért csak jó ez a rekkenő meleg. Hát hogyne, amikor a férfiember ilyenkor nem csak kocsmába, előkészületi focimeccsre, gulyásozásra, házibuliba, falunapra mehet rövidnadrágban, hanem sajtótájékoztatóra, könyvtárba, levéltárba, színházba is. Mert le merem fogadni, hogy senki sem tesz megjegyzést a háta mögött, mondván: dikk, hogy kiöltözött!
Magyar vagy? Nahát, még ilyet! Mindig is ez volt az álmom, hogy Erdélybe jöjjek, és igazi magyarokat ismerjek meg. Meggyőződésem, hogy a televízióban nem az igazi magyarokat mutatják. Azok a politikusok tulajdonképpen románok, én legalábbis így látom. De itt, Kolozsváron, Erdély fővárosában, a nagy egyetemi központban, itt végre megismerhetek igazi magyarokat. Akik olyanok, mint én, csak éppen teljesen mások. Más a kultúrájuk, másképp öltözködnek, más...
A címben foglalt szólás szállóigévé vált, nincs olyan ember a Székelyföldön, aki ne ismerné, ne használná szívesen, ha a beszéd fonala úgy hozza. Újabban már a magyaroszágiak is átvették, mi több anyaországi filmes csoport egyentrikójára is felfestette a szólást. Legtöbbször egy szólássorozattal hozzák összefüggésbe miszerint: a sör nem ital; az asszony nem ember; a medve nem játék; az EU nem ország. Azt viszont csak a gyergyóiak tudják, hogy a...
Mindig is tudtam én, hogy a politika az átlagosnál is nehezebb üzem. Azoknak, akik politizálásra adják a fejüket, az egyszerű polgárokhoz képest sokkal keményebb megpróbáltatásokat kell elviselniük. A nyomasztó felelősség, amelyet milliók sorsáért éreznek, az állandó készenléti állapot a válsághelyzetek megoldására – olyan permanens stresszhelyzetet teremtenek, amelynek elviselésére nem mindenkibe szorult elegendő lelkierő és kötelességtudat.
Néhány napja szerencsém volt részt venni egy doktori disszertáció nyilvános megvédésén (summa cum laudae minősítést kapott a tézis, de ez szerény írásunk szempontjából nem lényeges). A hegeli filozófia rejtelmeinek tárgyalása közepette rontott be a terem ajtaján az úriember, aki glosszánk tárgya lészen. Külső megjelenésére ne vesztegessünk túl sok puskaport, tekintve, hogy a tipikus, általános jellemzőkön van a lényeg – annál is inkább, hogy...
Belvárosi bérházban lakom, ahol az is kisebb csodának számít, hogy a sötét, évszázados falak árnyékolta, tenyérnyi udvarban megél egy fa. A mi udvarunkban azonban nem egy, hanem két cseresznyefa álldogál, kis színfoltot varázsolva a hétköznapi szürkeségbe. Rossz nyelvek szerint a két fa csakis azért áll ott oly kitartóan, hogy a falak fölött néha-néha átszűrődő, csintalanul bekandikáló napsugarak útját állja.
Titokban megfigyeli a cég a munkahelyi számítógépét, saccolgatva, munkaidejének hány százalékát tölti a SzőkeCiklon18 nevű gyermekkori játszópajtásával konverzálva? Semmiség. Combnyakcsonttöréssel fekszik a kórházban, és önön röhögnek a nyári gyakorlaton lévő orvostanhallgatók, mert a cég nem fizette ki a kötelező egészségbiztosítását? Bagatell. Legalábbis a munkaadók nemzetközi titkos társaságának leghatékonyabb, legalantasabb eszközéhez...
Egykedvűen kérdezte, hogy mit parancsolok. Nem szívtam fel a vizet, mert este hét óra felé, melegben, egész nap talpon az ember eléggé nyúzott ahhoz, hogy az en plusz egyedik vásárlót is mosolyogva fogadja. Valami szép virágot szeretnék, születésnapra, anyósomnak, s hogy tessék, válogassak. No, ekkor pofátlankodott elibém egy ifjú pár.
Látogatottsági adatok