A mindent eldöntő cégbuli

A cégbuli fedőnevű csapda nyugatról importált modell. (Ahol már tarthatatlan a helyzet, a cégek nyáron üdülésre, télen sítúrára fizetik be az alkalmazottakat, nálunkfelé azért még nem harapództak el enynyire a dolgok.) Onnantól ajánlott résen lenni, hogy az irodában/multinacionális dizájncégnél/kosárkötő műhelyben megjelenik a Szent Jakab havában is öltönyben és traktorméretű terepjáróval közlekedő tulajdonos/főnök/területi igazgató, és cégbulira invitálja a kollektívát. (A tapasztalattal rendelkező kollégák rögtön nekilátnak álláshirdetéseket karikázni, a naivak elrohannak fodrászhoz.) A fondorlatosan elkábított alkalmazottak persze mit sem sejtenek a kelepcéből. Egy jól szervezett cégbulin első a cég iránti lojalitás tesztje. Mindenki kap a főnök különleges alkalmakra tartogatott, saját szedésű almapaprikából párolt, liliomfa hordóban hét és háromnegyed évig érlelt egrespálinkájából – ha visszaköpi, biztán elfelejtheti a béremelést. Aztán ott a kreativitás próbája, amely általában digitális fényképek formájában materializálódik – remek sajtóanyag lehet zsarolási célokra, illetve bizonyíték a helyszíni károk megtérítéséért folytatott későbbi perekben. (Vékony magyarázat, hogy csupán a tábortűz mellett népdalcsokrot előadó munkaközösséget akartuk megörökíteni, ha egyszer a frissen átadott irodaépület harmadik emeletén rendezték a bulit.) Legfontosabb pedig a potenciális veszélyforrást jelentő egyének kiszűrése. Aki a buli másnapján ébred, egyik kezében billentyűzet, amiről a format C: parancsot közvetítették a cég szerverének, másik kezében a főnök autójának kulcsai, ölében a titkárnő. Ezeket azonnal kirúgják. Vagy felajánlják nekik a cég görögországi képviseletének igazgatói posztját.