Manónyár

És itt töltöd a nyári nagyszünetet, a felforrósodott aszfalttól és benzingőztől és portól és rohanástól fuldokló városban? Á nem, most megyünk a Botanikus kertbe. Természetesen, az is nagyon szép, hiszen sok-sok érdekes és ritka fát és virágot látni, ott a levegő is tisztább egy kicsit, madarak is csicseregnek, pillangók is röpködnek, s amikor a bácsik és a nénik megengedik a csapot, még víz is csobog a japánkertben, de nincs valami más? Például olyan hely, ahol a virágos rét, az erdő, a szabadság végtelen, nem kell trolira, buszra várni és szállni, mert útnak sincs nyoma. Na? Szoktunk járni, máskor is voltunk a hegyekben, csak még nem tudom, hogy Anyuék mit terveznek. Például itt van a közelben a kolozsi sósfürdő, a fenyőfák hűs árnyéka, na? Hát ott már voltunk, de most elromlott az autónk, és még nem javították meg. De amikor az autónk még jó volt, egyszer Apu elvitt minket a Szent Anna-tóhoz. Ott is sokat fürödtünk, csak az volt a baj, hogy amikor Apu vette be a kanyarokat, Anyu mind jajgatott, hogy miért kell úgy sietni. Pedig én szeretem az autózást, s ha nagy leszek, én is vezetni fogok. És a tengerre sem mentek? Rengeteg napsütés, víz, homok, na? Ott már voltunk, és sokat pancsoltam, és homokból tortát és ebédet készítettem. Csak amikor a géppel szálltunk le, bedugult a fülem, és nem hallottam semmit. Repülővel mentetek a tengerre?! Igen, de nem ide, hanem Törökországba.
Most nem megyünk Törökországba, mert inkább itthon nyaralunk. És megígértem Anyunak, hogy gyakorolni is fogok, mert most már iskolás vagyok. Igen, és mit gyakorolsz? Számtant, olvasást. És azt, hogy hogyan lehet Anyutól pénzt kérni fagyira.