A medve nem játék

Történt ugyanis jó néhány évvel ezelőtt, hogy a gyergyóremetei atyafi elment István nevű komájával és néhány segítséggel a gyergyószárhegyi erdőbe fát lopni. Amint keresgélték a kidöntésre alkalmas fát, egy bozót mögül előbukkant egy bocsait terelgető anyamedve. Az atyafi ijedtében csak annyit tudott kiáltani: „Hé, emberek! István bá, fel a fára, mert a medve nem játék!” Nosza iramodott ki, amerre látott, egyedül István, a koma „fogadott szót” az atyafinak, és felmászott a fára. Csakhogy nem számolt azzal, hogy a medve intelligens állat: nem kergette azokat, akik elszaladtak, hiszen ők tovább nem zavarták. A medve szempontjából az egyetlen „zavaró tényezővé”, a bocsait veszélyeztető idegenné István koma vált, aki a fa tetejében ücsörgött. Mivel egyedül tőle kellett óvnia kicsinyeit, mellső lábaival elkapta a fa törzsét, és addig rázta, míg a koma lepottyant a fáról. Istvánnak ily módon semmi esélye nem volt a menekülésre, szét is marcangolta az anyamedve úgy, hogy „még a gyergyói sebészek sem tudtak embert faragni belőle”. A szerencsétlen medvés találkozással viszont fény derült a falopás tényére is. István koma még a ravatalon volt, amikor a hatóságok máris lecsaptak a fakupecekre, és felelősségre vonták őket. Az akciót szervező atyafi minden gondolatát a felelősségre vonás és az ezt követő esetleges börtönbüntetés foglalta el. „Édes komám, te immár meg vagy élve, de mi lesz velünk?” – fakadt ki keserűen a ravatal mellett, és hozzáfűzte – „Megmondtam én, hogy a medve nem játék.”

A tragikomikus történet óta hangoztatják veszélyes helyzetekben a gyergyóiak, hogy „a medve nem játék.”