A szakember úgy véli, sok esetben a környezetnek is van felelőssége abban, amikor egy ember krónikus magányba süllyed, ami akár depresszióhoz vezet.

Érezze azt, hogy szükség van rá

Kopacz Imola pszichológus úgy véli, mindemellett a legfontosabb a környezet részéről érzékeltetni az idősekkel, hogy a társadalom számára még mindig szükségesek, létezésük nem haszontalan.

„Én azt szoktam mondani, hogy előző életemben biztosan rabszolgatartó voltam, mert én mindenkit dolgoztatnék – fogalmazza meg viccesen a lélek szakértője –, mert a munka az megtartó erő. A 80 éves nagymamát, akinek nincsen más elfoglaltsága, megkérném, hogy rendezze át nekem azt a gombos dobozt, pucoljon meg egy krumplit. Mindenki tegyen valamit, dolgozzon a szellemi és fizikai adottságainak megfelelően. Mindegy, mit csinál, csak érezze azt, hogy szükség van rá, mert a semmittevés, a kilátástalanság aztán valóban betegségeket okoz. Komoly pszichés torzulásokat hozhat az az érzés, hogy én fölösleges vagyok.”

 Konkrét tippek hozzátartozók számára:

• Beszélgessünk velük! A nagymama lehet, csak az unokákról akar hallani, de a nagytata lehet régóta várja, hogy valakivel „elossza” az élet dolgait, hogy mit olvasott aznap az újságban. Legyünk nyitottak ezekre a beszélgetésekre!

• Járuljunk hozzá tájékozottságukhoz! Előfizethetünk számukra újságra, minőségi folyóiratokra. Akkor is megtehetjük ezt, ha nem is élünk idehaza: ma már az interneten keresztül külföldről is előfizethetünk újságra és folyóiratra, ezáltal is ápolva az itthoniakkal való kapcsolatunkat.

• Szakítsunk időt az idős hozzátartozónkra, ha minden nap nem is tudjuk ezt megoldani, de heti, havi fél óra talán a legelfoglaltabbak életébe is belefér.Tanítsuk meg az idős embert is a számítógép-használat alapjaira, akivel ilyen módon akár a távol élő unokák is tudnak majd pár percet beszélni.

• Kérjük ki véleményüket! Bár sokan azt gondolhatjuk, hogy mi jobban tudunk mindent az öregeknél, ha megkérdezzük valamilyen problémában a véleményüket, nem csak azt érjük el, hogy értékesebbnek érezzék magukat, de az is lehet, hogy más megvilágításba kerülhet a probléma is.

• Kérjük a segítségüket, adjunk feladatokat nekik! A nagymama és nagytata hasznos lehet, ha unokát kell óvodába, iskolába vinni, onnan elvenni, de főzésben, őszi eltevésben, szerelésben is segíthet.

• Keressünk elfoglaltságot, lehetőségeket hozzátartozónk számára! Javasolhatjuk például, hogy önkénteskedjen valamilyen szervezetben, vessük latba ismerősi hálózatunkat, hogy ez összejöjjön számukra.

• Akkor is eszünkbe juthatnak az időseink, ha nyaralásunkat tervezzük. Bár a legtöbben nem szívesen visszük magunkkal az öreg szüleinket, bizonyára jól esne számukra, ha néha kivételt teszünk. És a gyerekre is lesz, aki a tengerparton vigyázzon, míg mi elmegyünk egy romantikus vacsorára.