Kolozsvári kilencedikesek az iskola falain kívül, egy klubban szerveznek gólyabált, ahol megrendezett kis „próbán” kell átesniük: a lányok a fiúk elé térdelve mímelnek orális szexet.
Vegyes érzelmeket kiváltó nyilatkozattal fordult a romániai magyarokhoz Lucian Romaşcanu művelődési miniszter.
Brüsszel jobban tenné tehát, ha komolyan venné és megpróbálná kezelni ezeket az Európa-szerte tetten érhető mozgalmakat, mivel a látszat ellenére a katalánok nincsenek egyedül.
Egy azonban világos: a virtuális kampányok előbb-utóbb lecsengenek, de a felkiáltójelnek továbbra is előtérben kellene maradnia: a hashtagnél konkrétabb lépéseket kell tenni a jelenség megfékezésére.
Hogy egy „klasszikust”, Kelemen Hunort idézzünk, a szociáldemokraták ismét csak „szájba verték” a magyar szervezetet.
Egyre több hivatalos forrásból hallani olyan hangzatos számadatokat, amelyek szerint a külföldre vándorolt romániaiak alig várják, hogy hazatérjenek.
„Vedd fel a glugádat, legyél mistó, betontáré!” „Nem még vagy deszkurkörec, ha megveszed az abonamentet a trámvájra” – gyakran hallani ilyesféle keverékmondatokat a nagyvárosi utcán.
Ha földrengésszerűnek nem is nevezhető az ausztriai választásokat az előzetes felméréseket beigazolva megnyerő Sebastian Kurz vezette Néppárt győzelme, annyi bizonyosnak tűnik, hogy „sógorainknál” az eddigihez képest gyökeresen új stílusú kormányzás jöhet.
A szocdemek népszerűségvesztésén túlmenően a rövid politikai válság első számú haszonélvezője tehát a jobbközép államfő, aki potenciális baloldali ellenjelölt hiányában várhatóan gond nélkül újrázhat a 2019-es elnökválasztáson.
Puigdemont és katalán függetlenségpárti társai nehezen jöhetnek ki jól ebből a helyzetből, mivel a függetlenség kikiáltásával sokra nem mennének, azt ugyanis senki sem ismerné el.
Nagyot fordult szűk két év alatt a futballvilág a magyar szurkolókkal: miközben 2015 novemberében milliók ünnepelték válogatott kedvenceikkel együtt az ősidők óta várt Európa-bajnoki szereplés kiharcolását, a drukkerek most a játékosok kifütyülésével vettek búcsút a kudarcos világbajnoki selejtezősorozattól.
Ha csak találomra olvas bele valaki a hazai portálok kínálatába, lapozza fel az újságokat, naponta értesülhet arról, mi minden nem működik zökkenőmentesen az egészségügyben (sem).
Száz nappal a beiktatását követően egyszerűen katasztrofális a Mihai Tudose vezette kormány tevékenységének a mérlege, és mindezt a hatalmon lévő szociáldemokraták (PSD) „házi közvélemény-kutatójának” számító Avangarde felmérése is bizonyítja.
Magyarán, továbbra is ott tartunk, hogy akár Ion Creangă gyermekkori emlékei esetében, egy archaikus szöveggel kínozzák a gyermekeket, és csodálkoznak azon, hogy aztán elmegy a kedvük az egésztől.
Jellegzetes kép 2017-ből a magát a kisebbségi jogok biztosítása szempontjából példaértékűnek hirdető Romániából.
Végre alaperősítésben gondolkodnak a Budapest–Erdély–Bukarest-tengely közbülső részén: hosszú idő után a lehetséges együttműködésről egyeztettek hétfőn az RMDSZ, illetve az EMNP és az EMNT vezetői.
Azt mondta hozzáértő és elhivatott tanügyminiszterünk a minap az egyetemi tanév megnyitóján, hogy ő márpedig nem tud nyugodtan tükörbe nézni addig, amíg nem teljesíti vállalt küldetését.
Óriási kérdés, hogy létezhet-e még olyan megoldás, olyan kompromisszum, amely nyomán a katalánok – persze önállóságuk növelése nyomán – még hajlandóak lemondani a függetlenségről. Ugyanakkor a nemzetközi közösség állásfoglalása is döntő.
Látogatottsági adatok