Be nem jelentett, vagyis feketemunkásnak minősül, ezért állnia kell a kórházi kezelés költségeit annak a temesvári nyugdíjas nőnek, aki akkor sérült meg, amikor éppen szomszédjának segített szőlőt szüretelni.
Túl vagyunk az újabb parlamenti színjátékon, az ellenzéki pártok által a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány menetrendszerűen elbukott.
Azt, hogy mennyi kárt fognak okozni a Tudose-kabinet által tervezett adópolitikai módosítások, továbbra sem tudjuk megbecsülni, hiszen még csak most kezdődik a sürgősségi kormányrendelet parlamenti útja.
Kisebb szenzációként tálalta a bukaresti sajtó a minap, hogy a hazai igazságszolgáltatás nemkívánatos személlyé nyilvánított egy szerb állampolgárt, aki a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) szerint egy – meg nem nevezett – idegen hatalom számára kémkedett.
Közép-Európában szegénynek számít, akinek gondot okoz a havi számlák kifizetése, bizonyos fogyasztási cikkek megvásárlása, vagy ismételten gondjai adódnak a munkahelykereséssel.
Hideg zuhanyként érte Romániát az Európai Bizottság igazságügyi országjelentése, amelyben egy rövid udvariassági kör után – miszerint akadnak előrelépések – kerek perec leszögezik: aggasztóak az igazságügyi rendszer függetlenségét érő „kihívások”.
Ha Kulcsár-Terza Józsefnek az volt a célja az egykori magyar országzászló Sepsiszentgyörgy központjában való felvonásával, hogy ismét felhívja a figyelmet arra: Romániában a hatóságok tűzzel-vassal akadályozzák, hogy az őshonos magyar közösség használhassa nemzeti jelképeit, akkor sikerrel járt.
A „fű alatti” politizálás taktikáját alkalmazta a kormány és az RMDSZ a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügyében.
Borítékolható, hogy nem fog egyhamar megváltozni a házi feladatok rendszere, nem lesz könnyebb belátható időn belül az iskolatáska, és nem lesz több szabadideje délutánonként a diákoknak attól, hogy az oktatási minisztérium országos konzultációt indított az otthoni leckékről.
A román politika és az igazságszolgáltatás viszonyát talán mindennél jobban tükrözi a bukaresti főügyészség előtt éppen húsz évvel ezelőtt lezajlott, archív felvételeken máig fennmaradt jelenet.
Egyelőre nehéz lenne pontosan megmondani, hogy milyen következményekkel jár majd 2018-ban a kormány által a múlt héten egy sürgősségi kormányrendelet elfogadásával kirobbantott „fiskális forradalom”, de az elmúlt időszak történései azt súgják, nincs okunk hurráoptimizmusra.
Ez a dicstelen évforduló is elérkezett: száz év telt el azóta, hogy a Lenin vezette bolsevik szekta a julián naptár szerinti akkori orosz időszámítás szerint október végén – valójában már november 7-én – fegyveres puccsal magához ragadta a hatalmat Szentpétervárott.
Miközben a kisebbségellenes nyilvánulások felmérhetetlen károkat okoznak a magyar–román együttélést rendezni kívánó törekvéseknek, legalább annyira kiismerhetetlen a „hatótávolságuk” azoknak a felvilágosító sugaraknak, amelyek forrása a kölcsönös megértés és tisztelet.
Meredek kijelentést eresztett meg újfent Liviu Pop oktatási miniszter: a bársonyszéket laza mozdulattal képzeletbeli tanári katedra mögé tolta, pedagógusi szerepbe bújt, és „felülnézetből” hetes osztályzatúra taksálta az oktatási rendszert.
Nem feltétlenül kellett szakmabelinek lenni ahhoz, hogy az ember felháborodjék azon, ahogy a román média tálalta két hónappal ezelőtt a köztudatba „kauflandos-miccses” történetként bevonult botrányt.
Lehet-e érv az anyagiak hiánya a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése ellen egy olyan városban, ahol elegendő magyar él ahhoz, hogy a rendszerváltás után immár több ízben is sikerült polgármesterré választani az RMDSZ jelöltjét?
A jelek szerint Gyurcsány Ferenc egykori szocialista miniszterelnök továbbra sem tudja feldolgozni, hogy a magyar társadalom többsége az elmúlt nyolc-tíz évben markánsan kinyilvánította: nem kér belőle és „nemzetboldogító" politikájából.
Ember legyen a talpán, aki követni tudja a Tudose-kormány adópolitikai agymenéseit. Mert terveknek igen nehéz nevezni az elmúlt hónapokban egyre-másra felmerülő ötleteket.
Látogatottsági adatok