Ne féljetek! – idézte Ferenc pápa szenteste mondott homíliájában II. János Pált, miközben az immár megszokottnak tekinthető terrorfenyegetettség miatt fokozott biztonsági intézkedések övezték a karácsonyi eseményeket a Vatikánban.
„Autonómia nélkül minden kisebbség halálra ítéltetett.” Ha nem is feltétlenül ebben a formában, de a fenti idézet nagyon sokszor elhangzott már Kárpát-medencei magyar politikusoktól az elmúlt közel száz év folyamán.
Sajátos karácsonyi „ajándékkal” kedveskedett a katonai ügyészség az ország polgárainak.
Érthető okokból egyre többen veszik igénybe az egészségügyi magánszolgáltatásokat, ám egyre több példa igazolja, hogy Romániában a privát közegben sem tudják vagy akarják teljes mértékben felszámolni az állami szektort behálózó korrupciót.
Huszonhét helyett huszonnyolc évet kell emlegetnünk immár, ha az 1989 decembere, a fordulópontnak, egyfajta mérföldkőnek tekinthető változások óta eltelt időszakra utalunk.
Furcsa helyzetbe került az RMDSZ, amelyet a jelek szerint akkor is „királycsinálóként” tartanak számon, ha éppen nincs királycsináló pozícióban.
Fura – hogy egyéb jelzőt ne használjunk – dolog ez a politika, vele együtt pedig a politikai újságírás!
Bár jelen sorok szerzőjétől a legkevésbé sem idegen a monarchia eszméje, az elmúlt napokban I. Mihály román exkirály halála nyomán kirobbant média- és közéleti hisztéria mégis kiválóan alkalmas arra, hogy még a monarchia legmegveszekedettebb támogatóinak is csömört okozzon.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel – írta Pilinszky János, a huszadik századi magyar irodalom egyik legjelentősebb lírikusa.
„Magyarságkampányba” fog az Erdély és Románia egyesülését fémjelző 2018-as centenáriumi évre tekintettel az RMDSZ, amely Ezer év Erdélyben, száz év Romániában címmel hirdetett programsorozatot.
Olvasgatva a romániai közéleti, politikai portálokat, heti- és napilapokat, vagy kapcsolgatva a hírcsatornák között, nem lehet nem azt a következtetést levonni, hogy már megint nem arról szól a közbeszéd, amiről az év utolsó hónapjában szólnia kellene.
A Közel-Kelet már eddig is állandó potenciális konfliktusforrás volt, ám Donald Trump amerikai elnök döntése révén, amellyel Washington a zsidó állam 1948-as kikiáltása után végre Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosaként, most még inkább az.
Lia Olguţa Vasilescu krónikus tehetetlenségében nem talált jobb szórakozást, minthogy gúnyt űzzön azokból, akik hajlandóak munkát adni és dolgozni ebben a vadregényes országban.
Ahelyett, hogy végre érezhető előrelépés történne az egészségügyben tapasztalható hiányosságok terén, és bár jottányi megvalósulna abból, amit a 11 hónapja a bársonyszékben ülő szaktárcavezető ígérget, facebookos csörtékben merülnek ki a konkrétumok.
Amikor 13 évvel ezelőtt kihirdették a szomorú eredményt, bizonyára még a legoptimistábbak közül is csak kevesen merték volna elhinni, hogy 13 évvel később december 5-én már az lesz a tét, eléri vagy túlszárnyalja az egymillió főt a könnyített honosítás révén magyar állampolgárságot kapók száma.
Akárcsak az emberi kapcsolatokban, a politikai szövetségek terén is elérkezhet a pillanat, amikor jobb megszakítani, mint folytatni a fennálló érdekházasságot.
Nem feltétlenül kell bekapcsolni a televíziót és a rádiót, fellapozni a nyomtatott sajtót ahhoz, hogy az ember ráérezzen a nemzeti ünnepére készülődő Románia hangulatára.
Bő egy hét múlva többek között 445 diák képviselőjét várják a Maros megyei törvényszékre, ahol elkezdődik a tárgyalássorozat a vásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum perében.
Látogatottsági adatok