HIRDETÉS
Nem örkényi abszurd ez, hanem a valóság. A helyzet abszurdumát pedig csak tovább fokozza, hogy annyira hiányos a vonatkozó jogszabályi környezet, hogy hasonló besorolásba kerül az is, ha portörlés közben leesünk a kislétráról, vagy ha főzés közben magunkra borítjuk a levest.
A jogszabály ugyanis csak arról rendelkezik, hogy a közúti baleset esetén a biztosító társaság vagy a kárt okozó fél fizet, kocsmai verekedéskor a támadó, ha pedig gondatlanságból magunkban okozunk kárt, hát majd mi. Márpedig egy reklám is volt néhány éve, ami szerint a balesetek legnagyobb százaléka otthonunkban következik be.
A törvényhozók mindössze arról felejtettek el rendelkezni, hogy milyen hatóságnál kell bejelentenünk, ha segítünk a szomszédnak kerítést festeni, vagy saját kockázatra mégiscsak szeretnénk vasárnap a család elé húslevest tenni. Gondolom, a munkaügyi felügyelőség lenne a hunyó, ha már a munkaügyi tárca fizet munkabalesetek esetén.
Akár meg is lehetne próbálni odamenni, s azt mondani, hogy „jó napot kívánok, a karácsonyi nagytakarítást jöttem bejelenteni, s ha már itt lennék, akkor újabb sorbaállás elkerülése érdekében jelezném egyúttal azt is, hogy amikor már minden csillog-villog, jön a sütés-főzés. És egyúttal megkérdezném azt is, hogy a plafonig érő karácsonyfa feldíszítése vajon még belefér a bejelentendő kategóriába, vagy ahhoz extrém sportolókhoz hasonlóan különleges balesetbiztosítást kellene kötni”.
Na, de komolyra fordítva a szót, a helyzet még drámaibb, mint amennyire első olvasatra tűnik. Újfent bebizonyosodott ugyanis, hogy már-már hiába fizetjük az egészségbiztosítást, az ugyanis semmit nem fedez, amire a legnagyobb valószínűséggel szükségünk lehet. Nem fedezi például a fogászati kezelést. (Tudom, hogy van egy keret, de azt hagyjuk meg a vicc kategóriában, s ne nevezzük egy olyan egészségügyi szolgáltatás finanszírozásának, amire előbb vagy utóbb majdnem minden adófizető polgárnak szüksége van.)
Nem fedez egy sor analízist, vizsgálatot, vagy ha fedezi is, sovány vigasz, hogy jövő novemberben kerül az ember sorra, úgy hogy inkább fizet. És a sor a végtelenségig folytatható. Mi meg fizetünk, mint a katonatiszt. Kétszer, hiszen fizetjük a feneketlen zsákot tápláló egészségbiztosítást, és fizetjük a vizsgálatot, a beavatkozást, amire éppen szükségünk van, vagy visszük a kórházba a gyógyszert, a kötszert, mert persze arra sem mindig futja.
A kormány most éppen fakultatív egészségbiztosítás bevezetését fontolgatja. A jelen körülmények között viszont inkább az egészségbiztosítási hozzájárulás fakultatívvá tételét kellene fontolgatnia, ha már nem tud átlátható és hatékony rendszert biztosítani. Amelyben például nem nyújtják be a számlát, ha leesünk a hokedliről.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...
