Nem vitás: Manfred Weber, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa és az Európai Parlament néppárti frakciójának vezetője – az Európai Néppárt (EPP) csúcsjelöltjeként – a lehető legjobb választás az Európai Bizottság elnöki posztjára.
Mi Magyarország államformája? Rántott hús – hangzik a több évtizedes vicc, amely a Trianonban megcsonkított ország sajátos alakjára utal. Nincs tudomásunk arról, hogy emiatt bárki is megsértődött volna valaha, arról meg pláne, hogy egy parlamenti képviselő dörgedelmes bejegyzésben rohanjon ki ellene.
Tavaly több mint százhúsz ezerrel, megközelítőleg egy Nagybánya méretű város lakosságával csökkent Románia népessége. Az ENSZ adatai szerint az ország 2007-es európai uniós csatlakozása óta 3,4 millió román állampolgár, a lakosság 17 százaléka hagyta el az országot.
A tisztánlátás érdekében alkalmazzunk csak nyugodtan kettős vagy „hármas” mércét, szemléljük lehetőleg több oldalról azt, ami a hazai egészségügyben folyik.
Újabb bőröndügy hozza lázba a botrányokra fogékony romániai közvéleményt, és a korábbi esethez hasonlóan a mostaniról is alaposan feltételezhető, hogy ismert közszereplő számára hozhatja el politikai karrierje végét.
Kísérletező kapkodás, kapkodó kísérletezés – nagyjából ez jut eszünkbe, ha a mindenkori politikum által az 1990 óta eltelt években meghozott, vagy meghozni tervezett intézkedéseit vesszük górcső alá. Kormányok jönnek, kormányok mennek, de a kapkodás örök.
Egy korszak végének a kezdete – valószínűleg így vonul majd be a történelembe Angela Merkel német kancellár bejelentése, amelyben közölte: decemberben már nem indul újra az általa 2000 óta vezetett Kereszténydemokrata Unió elnöki tisztségéért.
Hiába örvendeznek az euroszkeptikusok: az Unió romániai megítélésének romlása nem egy erőteljesen előrenyomuló, gazdaságilag és politikailag megalapozott „új irányzat” számszerű megnyilvánulása.
Raoul Weiss Romániából történő kitiltása élénk vitát váltott ki a román sajtóban. A francia állampolgárságú publicista neve sokak számára akkor vált ismerőssé, amikor elemzésében azt írta: a romániai kormányellenes tüntetéseket Soros Györgyhöz kötődő külföldi körök finanszírozt&
Még mielőtt a jelen, de ennél is inkább a jövő felvázolása következne, hadd jöjjön egy kis sajtótörténet. Tizenkilenc évvel ezelőtt Kolozsvárt útjára indult az erdélyi magyar sajtó legnagyobb, egyben legmerészebb „zöldmezős” beruházása: napvilágot látott a Krónika.
Most Augustin Lazăr a hős. A korruptak ellen kíméletlen harcot vívó román főügyészt Ceaușescu idején még egészen más ideológia hajtotta.
Ha az erdélyi, partiumi magyar közösség hallatni akarja a hangját, azt akarja, hogy a világ is értesüljön a létezéséről és a problémáiról, akkor saját nyelvükön, de legalábbis angolul kell megszólítani a külföldieket.
Mai erdélyi világunk hétköznapi embere nem arra van berendezkedve, hogy folyamatosan jogvédekezzen. Nem az utcánk barikádjai mögött állunk őrt valamiféle közös eszme fölött, hanem falakkal elválasztott otthonainkban próbáljuk jobbá tenni családunk, magunk mindennapjait.
Egy végrehajtó hatalom esetében a legkényesebb, egyúttal a legnehezebb feladatra kényszerült ezekben a napokban a román kormány, amikor arról igyekezett meggyőzni a közvéleményt, hogy igenis van pénz a bérek és a nyugdíjak folyósítására.
Olcsó húsnak híg a leve – igaz a népi bölcsesség a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások romániai piacára is, ahol a csődöket követő állami tőkeinjekció által biztosított átmeneti szélcsend után újra mindennaposak a panaszok.
A kormány már nem csupán a főügyészek ellen harcol, hanem egyenként, minden egyes ügyészre kiterjesztette az igazságszolgáltatás saját szája íze szerinti átalakítását célzó küzdelmét.
Holtponton vannak Románia és Oroszország kapcsolatai – mondja a bukaresti orosz nagykövet, s nehéz vitatkozni vele. A diplomáciában előfordulnak válságok, hosszúak és reménytelenek is, ha van rá észszerű magyarázat, vagy fűződik hozzá jól felfogott érdek.
A REGA Régiókutató Egyesületnek a székelyföldi fiatalok körében végzett friss felmérése újfent rávilágított arra a jó pár éve ismert jelenségre, hogy az ország néhány nagyvárosa elszívja a gyengébben fejlett, szegény régiók fiatalságát.