HIRDETÉS
De írt ennél markánsabb véleményeket is a Kolozsvár melletti kalotaszegi faluban, Mérán letelepedett publicista, aki a nyugati világtól megcsömörölve jött Erdélybe, mert meggyőződése szerint honi tájainkon sokkal több maradt meg abból az őshonos Európából, amit a Nyugat szép lassan levetett magáról.
Egy olyan országban, mint Románia, ahonnan a fiatalok tömegesen menekülnek, hogy többségük nyugati éttermekben mosogasson, epret, hagymát szedjen, vagy építőtelepeken dolgozzon napestig, külön megbecsülést érdemelne egy hozzánk „emigráló” nyugati ember, aki egyféle menedéket lát életvitelünkben. Ami, valljuk be, komoly imázserősítő jelenség is lehetne. Ha belegondolunk, hogy írásaiban Raoul Weiss a jelenlegi román kormánypártokhoz közel álló gondolatokat népszerűsített, első látásra nehéz rájönni, mi állhat a kiutasítása mögött. De ha alaposabban szemügyre vesszük a kormánnyal éppen hadilábon álló legnagyobb hazai titkosszolgálat, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) ténykedését, már nem ennyire érthetetlen a helyzet.
A román igazságszolgáltatással kötött számtalan titkos egyezség miatt „az állam az államban” szervezetként emlegetett intézmény sok olyan döntést hozott, amihez a fél ország magatehetetlenül asszisztál, hiszen nem létezik ma olyan állami intézmény Romániában, amely a SRI tevékenységét érdemben számonkérhetné. Az államfő és köre, valamint a kormánypártok közötti politikai harc farvizén a jelek szerint a titkosszolgálatoknak megy a legjobban a soruk, hiszen mindkét oldalon bizonyítani akarják hasznosságukat. Így nehéz kideríteni, hogy egy döntés mögött kik állnak, és milyen okból döntenek úgy, ahogy.
Egyes vélemények szerint ennek a harcnak lett az áldozata a terroristaperben elítélt két kézdivásárhelyi fiatalember is, akikkel a kormánypártok révén némiképp a normalitás irányába elindult román–magyar kapcsolatokat próbálja megakasztani a másik oldal, hogy keresztbe tegyen a Liviu Dragnea vezette nagyobbik kormánypárt közeledésének a Fidesz irányába. Persze nehéz kideríteni, hogy ezeknek a feltevéseknek mekkora a valóságalapjuk, az viszont tény, hogy a „paloták közötti forradalom” legnagyobb vesztese a romániai magyarság. A megakasztott egyházi és más magyar érdekeltségű restitúciótól kezdve az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket külföldön népszerűsítő, és Romániából kitiltott személyiségekkel bezárva hosszú a sor. Ha létezik „párhuzamos állam” Romániában, az elsősorban ellenünk dolgozik, és sokkal nagyobb hatékonysággal, mint teszi azt a román állam „látható” része.
Raoul Weiss ötéves kitiltása egy dolgot bizonyít: a saját árnyékuktól is tartó titkosszolgálatok már rég nem terroristafegyvereket keresnek, hanem az egykori Szekuritátéhoz hasonlóan a szavak erejétől tartva minden eszközükkel a véleményszabadság ellen harcolnak. Jól fogalmazott az egyik román újságíró, hogy ilyen alapon sok sajtómunkást ki lehetne tiltani az országból, olyanokat, akik vagy Erdély, vagy a Székelyföld autonómiájával rokonszenveznek. Mi ez, ha nem gondolatrendőrség, ami gyökereiben akarja elfojtani a százéves román egyesülés hivatalos propagandájától eltérő más véleményt?
Nem vitás, hogy Románia rossz úton jár. A közeljövőben aligha lesz Raoul Weissen kívül más nyugati ember, aki önszántából itt szeretne jövőt építeni magának.
Miközben a hazai fiatalok tekintélyes hányada fogja a vándorbotot, és külföldön próbál szerencsét, történt, hogy tizenkét évnyi olaszországi, franciaországi munka után hazatért szülővárosába egy, a nyugat-európai országokban sofőrként dolgozó férfi.
Vállalom a műanyagmentes július kihívást, vagy csak egyszerűen #plasticfreejuly #műanyagmentesjúlius – láthattuk számos ismerősünk Facebook- vagy Instagram-bejegyzéseiben az elmúlt bő három héten.
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások előtt a soviniszta indulatok felkorbácsolásával és uszítással próbálja maga felé terelni az eddigi tevékenységéből kiábrándult polgárok voksait.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Miközben a hazai fiatalok tekintélyes hányada fogja a vándorbotot, és külföldön próbál ...
Vállalom a műanyagmentes július kihívást, vagy csak egyszerűen #plasticfreejuly #műanyagmentesjúlius – láthattuk ...
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások ...
