Balogh Levente

2018. november 09., 18:40

Bántott hús

Mi Magyarország államformája? Rántott hús – hangzik a több évtizedes vicc, amely a Trianonban megcsonkított ország sajátos alakjára utal. Nincs tudomásunk arról, hogy emiatt bárki is megsértődött volna valaha, arról meg pláne, hogy egy parlamenti képviselő dörgedelmes bejegyzésben rohanjon ki ellene.

Románia azonban más világ: itt akad olyan politikus, aki megpróbál botrányt és magyar–román konfliktust gerjeszteni abból, hogy egy marosvásárhelyi színház egyik plakátján egy Románia alakú sertéstarja sül éppen egy grillezőrácson.

A 3G Színházról van szó, amely Székely Csaba Vitéz Mihály című darabjához készíttette az egyrészt vicces, másrészt metaforikusnak szánt töltettel is rendelkező plakátot.

Amely azonnal kiverte a biztosítékot a kis magyarellenes uszításra mindig kapható Marius Paşcanban, az egyetlen politikai doktrínaként jelenleg a primitív sovinizmust futtató Népi Mozgalom Párt képviselőjében. A politikus szemforgató, felháborodott bejegyzésben ostorozza a plakátot, amely szerinte éppen a centenárium évében gúnyolódik Romániával, hiszen nem jelenthet mást, mint azt, hogy a Románia alakú flekken a magyar irredentizmus parazsán sül. A darab amúgy valóban kényes témát boncolgat, hiszen a románok által első „országegyesítőnek” vizionált Mihály havasalföldi vajdáról szól, a szerző pedig egy néhány évvel ezelőtti interjúban arról beszélt: a Mihály-mítosz ebben a darabban porig van rombolva, de ad helyette valami mást, ami szerinte sokkal érdekesebb: egy embert, aki küzd, és néha nyer, néha pedig veszít.

Talán nem vagyunk nagyon előítéletesek, ha feltételezzük: Paşcan képviselő erről nem sokat tud, csak tette a dolgát, az egyetlent, amihez ért, és amiért gazdái tartják: hergelt egy sort a magyarok ellen.

Pedig nem a magyar projekt az egyetlen, amely hasonló, gasztronómiai tematikában „dolgozza fel” Románia térképét. Egy Adrian Cioroianu történész, volt külügyminiszter által szerkesztett tanulmánykötet – amelyet valóban kimondottan a Románia és Erdély közötti egyesülést egyoldalúan kimondó román nagygyűlés centenáriumára időzítettek – hasonló „blaszfémiát” követ el. Az Egy centenárium és több házi feladat – Mit tanultak a románok az elmúlt évszázad történelméből és mit nem címet viselő kötet címoldalán kenyérszeletekből rakták össze az országot – ráadásul oly módon, hogy az egykori királyi Románia fehér, Erdély és Besszarábia, illetve Bukovina pedig barna kenyérből „készült”. Emiatt persze nincs hőbörgés, pedig hozzá képest a marosvásárhelyi plakát maga a nagyromán nemzetállam megtestesülése, hiszen egységes és oszthatatlan flekkenként ábrázolja az országot.

A viccen túlmenően azonban ismét csak kijelenthetjük: a kettős mérce minősített esetével állunk szemben. Paşcan és a hozzá hasonló, beszűkült szellemi horizontú mélyrománok szemében az őshonos magyar közösség csak amolyan zavaró, másodrangú tényező, amely még azon ország térképével sem reklámozhat büntetlenül semmit, amelyben él, mert Trianon óta mindig gyanús, ha a magyarok hozzányúlnak Románia térképéhez.

Persze Paşcannak és elvtársainak szuverén joga eldönteni, hogyan égetik magukat, az ügyről azonban eszembe jutott egy másik gasztronómiai jellegű országkarakterológia. Még a 90-es évek elején, a gimnáziumban az Egyesült Államokból érkezett angoltanárom arról beszélt: hibásnak tartja azt a metaforát, amely hazáját olvasztótégelyként ábrázolja, abban ugyanis minden jellegtelen masszává olvad össze. Szerinte a reálisabb párhuzam inkább a pizza, amelyen az összetevők mindegyike megőrzi önálló jellegét, úgy járul hozzá az egységes, harmonikus ízvilághoz. Márpedig a még mindig számos nemzet által lakott Románia is sokkal közelebb áll ehhez a képhez. Persze el tudjuk képzelni, hogy a Paşcanhoz hasonló gasztrobarbárok a Románia-pizzáról is legszívesebben kidobnának minden olyan összetevőt, amely nem tetszik nekik, függetlenül attól, hogy az nem csupán a övék.

És azért, hőbörgés ide vagy oda, a Románia-flekkent is lenyelnék. Csak Román Tűzhelyen (lásd még: Vatra Românească) süljön.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Vélemény
Kiss Judit: Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...

Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...