Balogh Levente
2018. november 02., 18:302018. november 02., 18:30
2018. november 02., 18:342018. november 02., 18:34
Egy korszak végének a kezdete – valószínűleg így vonul majd be a történelembe Angela Merkel német kancellár bejelentése, amelyben közölte: decemberben már nem indul újra az általa 2000 óta vezetett Kereszténydemokrata Unió elnöki tisztségéért, és a 2021-ben esedékes választásokon már semmilyen politikai tisztségért nem száll harcba.
Merkel ezzel gyakorlatilag elismerte a bukását, ám úgy értékeli: a kancellári tisztség megőrzésével még megmenthet valamit az imázsából. Másrészt megpróbálhatja megtalálni, illetve „kinevelni” azt, akinek átadhatja a stafétabotot. Kérdéses ugyanakkor, hogy lesz-e rá elég ideje, mivel a bukás beismerése nyomán már hamarabb a kormányrúd átadására kényszeríthetik.
Az valószínű, hogy 2005 óta tartó kancellári mandátumának a 2015 óta tartó szakasza marad meg a legélesebben mindenki emlékezetében. Ez az időszak volt az, amelyben a migrációs válsággal szembesülve megméretett és könnyűnek találtatott. Olcsó népszerűség-hajhászás, a divatos, a józan gondolkodást gúzsba kötő politikai korrektségnek, illetve az azt markánsan képviselő szociáldemokrata koalíciós partnernek való megfelelési kényszer és a helyzet súlyosságának félreismerése arra ösztönözte, hogy a migránsáradat kezelését abban lássa kivitelezhetőnek, ha gyakorlatilag valamennyi, az életkörülményeivel elégedetlen közel-keletinek meghívót küld.
Emlékezetes marad a kijelentése, miszerint Németország minden szíriai migránst befogad, másrészt hogy a politikai menedékjogra jogosultak befogadásának nincs felső korlátja.
Motivációi között – a nyugatiasnak mondható közegből érkező török bevándorlók bizonyos mértékig sikeres integrációja nyomán – az is szerepet játszhatott, hogy a képzettebb bevándorlók befogadásával képzelte megoldhatónak a demográfiai válság nyomán fellépő munkaerőhiányt.
A folytatás már ismert: az európaitól gyökeresen eltérő kulturális és vallási közegből érkező, a nyugati, pláne a protestáns munkamorált hírből sem ismerő tömegek elhelyezése, integrálása gyakorlatilag kivitelezhetetlennek bizonyult. Ez, valamint az iszlamisták által elkövetett merényletek aztán látványosan megrendítették a saját jobboldali pártszövetségének, illetve a koalíciós partner szociáldemokratáknak a népszerűségét. A választók megüzenték: nem kérnek a Wir schaffen das! kincstári optimizmusban fogant semmitmondásából, ehelyett világos jövőképet és biztonságot akarnak.
Merkel fokozatosnak tervezett visszavonulása természetesen az Európai Unió jövőjére is kihat, hiszen az EU motorja jelenleg is Németország. A fröccsöntött, áramvonalas, igazi jövőkép kidolgozására mérsékelten alkalmas politikus mintapéldányával, Emmanuel Macron francia elnökkel közösen egyre inkább egy Európai Egyesült Államok felé próbálták az EU-t tolni, ami az utópiák gyógyíthatatlan rajongói számára bizonyára jól hangzik, ám a kellő ellensúly hiányában valójában annyit jelentene, hogy a német–francia tandem nyomasztó hegemóniájával rátelepedne a többi tagállamra, és a mélyebb integráció, valamint az európai értékek homályos jelszavai mögé bújva saját kénye-kedve szerint irányítaná az uniót. Az ellenzők kizárása a „belső klubból”, a kétsebességes Unió sem kívánatos alternatíva.
A szorosabb, katonai és gazdasági együttműködés persze üdvös lenne, ám a politikai unió súlytalanná tenné a kisebb tagállamokat, többek között ezért is lépnek fel ellene a visegrádi négyek. És ezért öngyilkos taktika a román államfő kritikátlan elkötelezettsége a projekt mellett. (Ami persze lehet, hogy a hagyományokhoz híven csupán olcsó trükk ahhoz, hogy a törleszkedéssel jó pontokat és elnézőbb magatartást csikarjon ki Bukarest számára).
A helyzet egyelőre képlékeny. Merkel ugyan még hatalmon van, de befolyása mind bel-, mind külföldön várhatóan egyre olvad majd. A kérdés az, hogy leendő, reményei szerint általa kinevelendő utódja mennyiben fog majd az általa kitaposott úton haladni, és pártja mennyire ragaszkodik Merkel irányvonalához.
Érdemes arra felkészülni, hogy a merkeli politika Merkel nélkül is tovább él majd.
Rostás Szabolcs
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Balogh Levente
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Balogh Levente
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Páva Adorján
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Gazda Árpád
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Balogh Levente
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!