2011. április 22., 10:142011. április 22., 10:14
A Pece-parti Párizsban 1955, a román társulat létrehozása óta csupán tagozatként működik a magyar társulat és a román trupp az állami színház keretében, de ha a bihari prefektuson múlik, ez az áldatlan állapot az idők végezetéig fennmarad. Hiszen ahogy először közigazgatási bíróságon támadta meg a Szigligeti Színház létrehozásáról szóló megyei közgyűlési határozatot, most ugyanígy tett az ezt követően Magyar Színház néven létrehozott intézmény esetében is.
A szikár morál rajongói esetleg értékelhetik, hogy a prefektus legalább következetes, az ügy azonban ennél egy kicsivel többről szól. Az önálló magyar színház létrehozásának ötletétől ugyanis a városban élő románok egy része hirtelen a multi- és egyben a szinglikulturalizmus bajnokává lépett elő. Elkezdték fennhangon jajveszékelve siratni a nagyváradi színházat, amelyet most politikai okok miatt gaz és galád egyének meg kívánnak gyilkolni. Hiába magyarázták a gyertyás-gyászolós tüntetést szervező kultúraféltőknek, hogy nem kell félniük, sőt ha annyira szeretik a színházat, a továbbiakban egy helyett rögtön kettő is lesz belőle a városban (mert a magyarral párhuzamosan természetesen az önálló román teátrum is létrejönne). A siránkozás folytatódott, mert hirtelen az etnikai szegregáció miatt is elkezdtek vadul aggódni.
Hogy miért nem tartják jó ötletnek, ha egy állami színháznak nevezett konglomerátum helyett egy saját pénzügyekkel és irányítással rendelkező önálló magyar és egy önálló román színház jön létre, arra természetesen azóta sincs érv, a baj az, hogy a magyarok magyar színházat akarnak, ami mégis milyen dolog már abban a városban, amely évszázadokon át volt a magyar kultúra egyik fellegvára. A magyar színház létrehozásán ügyködő illetékeseknek most talán új trükkökkel kellene próbálkozniuk. Hogy ne akadjanak fenn a kormányhivatal vezetőjének magyarügyekben igencsak magas ingerküszöbén, kerülni kellene az olyan megnevezéseket, amelyekben magyar személyiségek neve, illetve egyáltalán a „magyar” szó szerepel, sőt elővigyázatosságból az sem árt, ha például még a repertoárba sem vesznek fel magyar darabokat. Esetleg el kellene gondolkodni azon, hogy magyar nyelvű előadásokat se játsszanak, sőt magyar színészeket se alkalmazzanak. Igaz, ez esetben eltűnne a városból a magyar színház. Viszont a kőszívű prefektus ettől bizonyára megenyhülne. Hiszen a jelek szerint pontosan ezt szeretné elérni.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
szóljon hozzá!