2011. április 01., 09:122011. április 01., 09:12
A 21. században azonban odafejlődtünk, hogy a hasonló észveszejtő ellentmondások nem csupán a regényekben, de a valóságban is előfordulhatnak. Hiszen ma az a párt – a Magyar Szocialista Párt – osztogat Szabad Sajtó díjat, amelynek jogelődje még 1984-ben (de 1989-ben) is mindent megtett az ellen, hogy a díj nevében emlegetett intézmény létezzen. Sőt olyan szinten vállal közösséget jogelődjével, hogy soraiban még ma is vezető beosztásban lehetnek jelen azok, akik annó cenzorként ügyködtek azon, nehogy már azok az izgága újságírók bármit megírhassanak.
Persze a régi reflexek azért ma is működnek, hiszen a díjazottak névsora szerint azoknak a szabad sajtósoknak jár az elismerés, akik ma is úgy írnak, ahogy a párt szerint szabad. Ezért aztán körbe is díjazták az udvari sajtót, valamint jó elvtársukat, Martin Schulzot, az Európai Parlament szocialista frakciójának vezetőjét, aki a baloldali szolidaritás jegyében volt szíves a szocialista retorikát átvéve anélkül ekézni a magyar sajtótörvényt, hogy arról érdemben fogalma lenne. Hogy ebbe a díszes társaságba milyen alapon került bele Markó Béla, az RMDSZ leköszönő elnöke, azt csak az MSZP-s elvtársak különleges anyagból gyúrt proletár agya ötölhette ki. Olcsó poén volna párhuzamot vonni az RMDSZ és az egykori állampárt sajtópolitikája között, ezért ezt ki is hagynám, bár a baráti sajtóban a szövetség és bölcs vezére dicsőítésére szinte heti rendszerességgel megjelenő, stílusukban és retorikájukban az ötvenes évek vonalas vezércikkeit idéző ódák komoly ziccerlehetőséget jelentenek.
Ennél azonban tényleg sokkal súlyosabb, hogy önmagát szociáldemokratává átnevezve zavartalanul tevékenykedhet az a társaság, amely tagjainak jelentős része önként és dalolva, sőt vezető beosztásban működött közre a kommunista diktatúra működtetésében. Sőt a privilégiumai megtartására törekvő értelmiség és pártja által legitimáltan kormányra kerülve nagyjából ugyanúgy folytatta káros tevékenységét. A neki adatott mandátumok alatt ismét a működésképtelenségig züllesztette az országot, és szétverte a nemzeti szolidaritás maradványait is. Ám továbbra is magának vindikálná a jogot, hogy megmondja a tutit, és megállapítsa, milyennek kell lennie a szabad sajtónak. Bár végül is ettől a körtől mást nem várhatunk, nem adhatnak mást, csak mi lényegük. Viszont az általuk képviselt értékrendszert, az általuk odaítélt díjakat nem kötelező felvállalni. Aki mégis megteszi, az ne csodálkozzék, ha a külvilág egy kalap alá veszi velük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!