Sarkozy Odisszeája

Hogy miért éppen egy ókori kalandos bolyongással, hányattatással akarták társítani a tripoli diktátor elleni akciót, legyen az ő bajuk, a hat napja tartó háború viszont máris kezd hasonlítani egy hányattatáshoz, ennek azonban egyelőre nem Moammer Kadhafi a szenvedő alanya. Diadalittas bejelentésükkel ellentétben a nemzetközi erők közel sem érték el céljukat, azaz a líbiai ezredes sarokba szorítását, hiszen Kadhafi hadserege tegnap is kíméletlenül lövette a felkelők bázisának számító nagyvárosokat. Ezzel gyakorlatilag patthelyzet alakult ki az észak-afrikai országban, ahol nagyon sokáig elhúzódhat a katonai konfliktus, amelynek során fennáll a veszélye, hogy Kadhafit sem sikerül kiiktatni, de naponta nőni fog a polgári áldozatok száma is.

Annál is inkább, mivel a véreskezű diktátor ellenzékének katonai ütőereje egy gerillasereg szintjét sem éri el, eközben viszont a nyugati szövetségesek nem is reménykedhetnek abban, hogy szárazföldi erőket vessenek be Líbiában, hiszen egy erre vonatkozó újabb ENSZ-határozatot számos nagyhatalom – például Oroszország és Kína – biztosan megvétózná, az Arab Liga ellenkezéséről nem is beszélve. Úgy tűnik tehát, hogy a franciák és a britek magukra maradnak, az amerikaiaknak ugyanis úgy hiányzik egy újabb Irak vagy Afganisztán, mint kecskének a kés. Kinek áll tehát érdekében a líbiai beavatkozás erőltetése?

Vitán felül annak a Nicolas Sarkozynek, aki belpolitikai okokból – lásd népszerűségének csökkenése –, no meg hazájának az észak-afrikai térségre gyakorolt hagyományos befolyása miatt gyakorlatilag kierőszakolta a katonai fellépést, noha korábban még erőteljesen kiállt a diktátorok mellett. A francia államfőnek produkálnia kellett valamit, hát megtette, és ebben alaposan közrejátszottak a gazdasági számítások is: a líbiai kalandozás kiváló alkalom a Rafale francia harci gép bemutatására, amelyből Párizsnak még egyetlen példányt sem sikerült eladni külföldre. Csakhogy az rendkívül sovány vigasz a szabadságra áhítozó líbiai nép számára, ha önjelölt felszabadítójuk amolyan vadászgép-reklámként, újkori kalandozásként fogja fel azt, amit jobb helyeken egy forradalom hathatós támogatásának szokás nevezni.