Balogh Levente

2019. augusztus 09., 10:08

Román csendőrség díjat az UEFA-nak!

Elöljáróban leszögezném: ha rajtam múlna, és ezt az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) szabályai lehetővé tennék, sem a Honvédet, sem a Craiovát nem engedtem volna tovább az Európa Liga selejtezőjének harmadik körébe.

A két csapat ugyanis sem a kétszer 90 perces, egyaránt 0-0-ás eredménnyel végződő oda-visszavágón, sem a 30 perces hosszabbításban nem vagy alig mutatott értékelhető teljesítményt, így igazából egyikük sem érdemli meg, hogy tovább vitézkedjen a nemzetközi porondon.

Csakhogy ami a hosszabbítás végén történt, illetve ahogy ezt az UEFA kezelte, az már nem csupán az európai kontinensre, hanem világra szóló botrány. Mint ismeretes, a craiovaiak egyik albán játékosa nekitámadt a magyar Batiknak, amiből lökdösődés kerekedett, amelyhez egyre többen csatlakoztak. Mivel mindez a craiovai kemény mag előtt történt, előbb hanggránát robbant a játékvezető mellett, majd egy öngyújtóval is megdobták. A mérkőzés fél óráig állt, ez alatt a bírót ápolták, majd le is cserélték. A mérkőzést ennek ellenére nem fújták le, a Craiova pedig 11-esekkel továbbjutott.

A Honvéd óvott, óvását azonban elutasították. Pedig már el sem kellett volna jutni odáig, hogy egyáltalán óvásról legyen szó. Az indok ugyanis, amely miatt nem fújták le a mérkőzést, és nem ítélték 3-0-ra a Honvéd javára, ahogy az ilyen esetekben szokás, az volt, hogy a csendőrség képviselője közölte: amennyiben véget vetnek a meccsnek, nem tudják garantálni a biztonságot, mert félő, hogy a mintegy húszezer fanatikus Craiova-szurkoló tombolni kezd.

Ízlelgessük ezt az indoklást, amely olyannyira jellemző a romániai közállapotokra: egy állami intézmény képviselője lazán közli, hogy ő és kollégái képtelenek ellátni a feladatukat. Az ügyet még súlyosabbá teszi, hogy fegyveres rendvédelmi szervről van szó. Előfordulhat, hogy a demagógia határát súroljuk, ha megemlítjük: tavaly augusztusban nem voltak ennyire félénkek a csendőrök, amikor a kormányellenes tüntetőket kellett szétverni Bukarestben. De az összehasonlítás akkor is magától értetődő.

Igaz, idén egyszer már számot adott „tehetetlenségéről” a csendőrség, amikor az úzvölgyi osztrák–magyar katonatemetőt, illetve az azt békésen, imádkozva körbeálló magyarokat kellett volna megvédenie az odaszállított román csőcseléktől: miközben néhány csendőr ímmel-ámmal megpróbálta feltartóztatni őket, majd feladva a reménytelen küzdelmet, félreállt, társaik érdeklődve figyelték az összecsapást. (Azóta is kíváncsiak vagyunk, mit tettek volna, ha a magyarok felülnek a provokációnak, és szembeszállnak az agresszív román csürhével. Akkor lehet, hogy ők is beavatkoznak, hogy „megvédjék” a „békés megemlékezésre” érkezett románokat a magyar „futballultráktól” – hogy az incidenst utólag a magyar fél nyakába varr­ni akaró román illetékesek hazugságorgiájának néhány kulcsszavát idézzük).

Hab a tortán, hogy úgy látszik, a bukaresti tüntetők elleni támadásban és az úzvölgyi akció koordinálásában elévülhetetlen érdemeket szerző csendőrparancsnok, Sebastian Cucoș az illetékesek szerint olyan kiemelkedő szakmai tudású, nélkülözhetetlen ember, hogy most a bukaresti csendőrség élére nevezték ki.

De vissza az UEFA viselt dolgaihoz. Amely annak ellenére sújtotta csak pénzbírsággal és három meccses stadionbezárással a Craiovát, hogy annak szurkolói folyamatosan gyalázták a magyarokat – az összeolvasva a Trianon feliratot kiadó egyenpólók és a magyarok halálát kívánatosnak nevező rigmusok magukért beszélnek –, és huliganizmusuk miatt fél órára meg kellett szakítani a mérkőzést.
Az európai futballfórum tanult illetékesei azzal érveltek, hogy a történtek nem befolyásolták a mérkőzés végeredményét, ami körülbelül azzal egyenértékű, mintha valaki azt mondaná: az, hogy a mohácsi csatában lemészárolták a magyar hadsereg jelentős részét, nem befolyásolta az ütközet végkimenetelét. Hiszen közhely, de attól még igaz: egy meccs a lefújásig tart, és minden, ami a pályán addig történik, igenis hatással van a végkifejletére.

Persze lehet, hogy az UEFA már egy másik, újabb iskolát képvisel, amelynek értelmében a labdarúgásba a lehető legnagyobb mértékben be kell vonni a közönséget is, például úgy, hogy a pályán tartózkodó játékvezetők és játékosok testi épségének veszélyeztetésével tegyék izgalmasabbá ezt az amúgy néha tömény unalomba fulladó sportágat.

Meg kell hagyni: az UEFA megérdemelné a román csendőrség díjat. Ködösítésben, a felelősség hárításban, a szakmaiság semmibe vételében ugyanis sikeresen lesüllyedt a szintjére.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. augusztus 08., csütörtök

Induljon nyaralni a hangya!

Valószínűleg akadnak, akik emlékeznek jó néhány gyerekgeneráció kedvenc meséjére, A kesztyű lakóira a Mosó Masa mosodája című, immár több mint ötven éve napvilágot látott, sok kiadást megért, narancssárga fedelű könyvből.

Bálint Eszter 2019. augusztus 07., szerda

Kapkodás és létbizonytalanság

Ha annyi százeurósunk lenne, ahányszor leírtuk a szociálliberális kormány pénzügyi és gazdaságpolitikája kapcsán a kapkodás szót, akár meg is finanszírozhatnánk az államkasszát, hogy egy ideig ne kelljen kapkodniuk.

Pataky István 2019. augusztus 06., kedd

Önsorsrontás mint jövőkép

Szokták mondani: a focihoz mindenki ért. Majdnem két héttel a caracali gyilkosságok ügyének kirobbanása után megállapíthatjuk, bűnügyi nyomozásban is jártas a fél ország.

Makkay József 2019. augusztus 05., hétfő

Hurrá, nyaralunk!

Nem véletlenül kölcsönöztem a hatvanas évek híres szovjet filmszatírájának címét a román kormány által bevezetett üdülési csekkekkel történő nyaralás felvezetőjének. Mindkettő alapból szatíra abban a formájában, ahogyan megszületett. 

Balogh Levente 2019. augusztus 02., péntek

Politikai szekták és zenei safe space-ek

Ha valaki konzervatív, akkor nem hallgathat liberális – vagy annak mondott – előadókat, illetve ha valaki liberális, akkor nem zenélhet konzervatív – vagy annak mondott – közönség előtt.

Pataky István 2019. július 31., szerda

Tusnádi üzenetek

Nem tudom, jó-e, vagy sem, hogy a román sajtó nem kapta fel a fejét a tusnádfürdői szabadegyetem idei történéseire.

Balogh Levente 2019. július 30., kedd

Együtt. De hogyan?

A 30. jubileumi Tusványos egyik legfontosabb hozadéka a magyar pártok és szervezetek közötti megállapodás, amelynek értelmében tervet dolgoznak ki az operatív együttműködésről a következő két évben.

Rostás Szabolcs 2019. július 29., hétfő

A polgáraira veszélyes állam

A közelmúltban úgy adódott, hogy egy banális, de kellemetlen ügyben rendőrséghez kellett fordulnunk. A hatóság munkatársainak hozzáállása kapcsán tulajdonképpen nem is érheti szó a ház elejét, jó szándékkal, megfelelő gyorsasággal viszonyultak a problémához.

Balogh Levente 2019. július 26., péntek

PSD: stratégia vagy lovak közé dobott gyeplő?

Ez egy szép ellenséges viszony kezdete – fordíthatnánk visszájára Kertész Mihály híres filmje, a Casablanca szállóigévé vált záró mondatát annak nyomán, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) úgy döntött: saját jelöltet indít az államfőválasztáson.

Makkay József 2019. július 25., csütörtök

Harminc év Tusványos, harminc év rendszerváltás

Többféle kerek évforduló kapcsolódik az idei esztendőhöz. Harminc évvel ezelőtt fogalmazódott meg egy kézdivásárhelyi éjszakai buliban a mai tusványosi tábor ötlete magyarországi és erdélyi fiatalok között, akik később a két ország magyar politikai elitjének tagjaivá váltak.

Vélemény
Kiss Judit: Induljon nyaralni a hangya!

Valószínűleg akadnak, akik emlékeznek jó néhány gyerekgeneráció kedvenc meséjére, ...

Bálint Eszter: Kapkodás és létbizonytalanság

Ha annyi százeurósunk lenne, ahányszor leírtuk a szociálliberális kormány pénzügyi és ...

Pataky István: Önsorsrontás mint jövőkép

Szokták mondani: a focihoz mindenki ért. Majdnem két héttel a caracali gyilkosságok ügyének kirobbanása ...

Legnézettebb