Balogh Levente
2020. február 21., 10:28
2020. február 21., 10:28
Washington továbbra is az egyik legfontosabb térségbeli szövetségeseként tekint Romániára, miközben Bukarest ezen státus megőrzése érdekében továbbra is gyakorlatilag zokszó nélkül szolgálja ki az Egyesült Államokat – ezt a helyzetet erősíti meg a legfrissebb román–amerikai összeborulás is, amelynek keretében az aranyosgyéresi légitámaszponton bemutatták a Kászim Szulejmáni iráni tábornok levadászásában főszerepet játszó amerikai drónt, Adrian Zuckerman amerikai nagykövet pedig a kiváló román–amerikai együttműködést méltatta.
Nagy változás persze az elmúlt években tapasztalt helyzethez képest már csak azért sem következhetett be, mivel a térségben sem változott sok minden. Az Egyesült Államok továbbra is az orosz katonai-gazdasági és információs terjeszkedésben látja a legfőbb veszélyt, miközben Moszkva továbbra sem hajlandó lemondani az Ukrajna fölötti befolyásról, ezért fenntartja a megszállást Kelet-Ukrajnában, és Transznisztrián keresztül a Moldovai Köztársaságot is szorongatja. Mivel pedig Románia jóformán közvetlenül a frontvonalban van, egyértelmű, hogy Washington mindent megtesz annak érdekében, hogy az ország ellássa azt a feladatot, amelyet ebben a felállásban az amerikai stratégák kiosztottak rá. Ennek részeként Bukarest jókora összegeket szán a Konstanca megyei Mihail Kogălniceanu katonai repülőtér korszerűsítésére és kibővítésére, amely az egyik legközelebbi NATO-támaszpont Oroszország, illetve az orosz agressziót nyögő Kelet-Ukrajna közvetlen környezetében, vagyis a jelek szerint a NATO-stratégák – értsd: elsősorban a washingtoni katonai tervezők – arra készülnek, hogy hosszabb ideig kell elrettentésül a térségben állomásozniuk, illetve tartaniuk a frontot.
És hasonló, ha nem is ekkora léptékű fejlesztések várhatók az aranyosgyéresi támaszponton is. Mindez a deveselui rakétapajzzsal kiegészülve Lengyelország mellett a NATO egyik legfontosabb keleti bástyájává teszi Romániát. (Különben Deveselu nem véletlenül szúrja az oroszok szemét, elvégre hiába építették a hivatalos NATO-indoklás szerint az iráni fenyegetés elhárítására, az oroszok közelebb is vannak, és sokkal jobban is érdeklődnek a térség iránt, úgyhogy ennek is elsősorban ők a „címzettjei”.) Az országra a térségben már csak azért is nagyobb szerep hárul, mert a Fekete-tenger övezetének legnagyobb, 80 milliós lakosságú NATO-tagállama, Törökország egyre inkább a saját pecsenyéjét sütögeti a térségben, szeretné ugyanis visszaszerezni száz évvel ezelőtti befolyását. Mivel pedig ez enyhén szólva nem mindenben felel meg a hegemóniát továbbra is saját magának fenntartani akaró Washingtonnak, a lehetőségekhez képest Romániát igyekszik fölfejleszteni. Bukarestnek pedig a jelek szerint továbbra is tökéletesen megfelel ez a felállás.
Jóformán kormányoktól függetlenül az ország külpolitikai doktrínája azon alapul, hogy a térségben legerősebb, Oroszországgal szemben álló hatalomra bízza magát – ami értelemszerűen az Egyesült Államok, az Európai Unió ugyanis katonailag még nem igazán komolyan vehető entitás. Az természetesen mellékes tényező, hogy Románia neve a politikai instabilitás szinonimájává vált a térségben – amíg az aktuális kormány kritikátlanul mindent megtesz, amit Washington követel, addig tökéletes a viszony. Ha pedig kormányszinten probléma adódhat, jöhetnek a szokásos korrupciós vádak, miközben a mélyállami struktúrák zavartalanul dolgoznak tovább az együttműködés érdekében. Az pedig végképp sokadrangú kérdés, hogy Románia kisebbségi szempontból nem hogy mintaállamnak nem nevezhető, hanem az utóbbi időben még fokozódott is a magyar közösséggel szembeni állami fellépés – a példákat az úzvölgyi pogromkísérlettől a közbirtokossági erdők újraállamosítási kísérleteiig sorolhatnánk.
Amíg Washington Oroszországot tekinti a legnagyobb fenyegetésnek a térségben, Románia pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy az Egyesült Államok a Moszkva befolyása elleni küzdelemben eminens tanulónak tekintse, nemigen várhatjuk, hogy az amerikai illetékesek szót emeljenek az érdekünkben – ha csak nagyon el nem fajulnak a dolgok. Ami persze nem jelenti azt, hogy már csak a jegyzőkönyv – meg a saját lelkiismeretünk megnyugtatása – kedvéért nem kell folyamatosan tájékoztatni a Nagy Testvért a magyarellenes fellépésekről. Hogy rajtunk aztán egy percig se múljon annak a kimondása: Romániában és a térségben még mindig az jelenti az egyik legfőbb kockázatot a stabilitásra, hogy a román állam bizonyos szervei nemzetbiztonsági kockázatként tekintenek saját állampolgáraik egymilliós csoportjára, és ennek szellemében járnak el velük szemben.
Balogh Levente
Donald Trump győzelme nyomán nem oldódnak meg a világ gondjai egy csapásra, sőt gazdasági tervei miatt Európa is aggódhat, de esély nyílhat a háborús konfliktusok lezárására, magyar szempontból pedig gyökeres változás várható a jó irányba.
Rostás Szabolcs
A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.
Balogh Levente
Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.
Balogh Levente
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
Makkay József
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
Balogh Levente
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Balogh Levente
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
szóljon hozzá!