2011. május 03., 09:202011. május 03., 09:20
A majálisok előzményeiként viszont olyasmit hallottam, amire felkaptam a fejem: a különböző pártok képviselői azzal igyekeztek túltenni egymáson, hogy ki mennyi szemetet óhajt összegyűjteni a szabadtéri programok előtt/helyett. Hallj oda – csodálkoztam, most már a szemét is pártfüggő lett! De hamar beugrott a nagy tisztogatási láz oka: lassan-lassan beköszönt a választási kampány, és helyet kell szorítani a rengeteg – minden kétséget kizáróan – pártszemétnek.
Hiszen ha úton-útfélen ott hevernek az üdítőspalackok, a sörösdobozok, cigaretta- és kekszcsomagok, akkor hová dobják majd az idült szemetelők a különböző szórólapokat, jelöltek fényképével megfejelt ígérgetéseket, reklámzacskókat, zászlócskákat és mindazt a hallatlanul sok hulladékot, aminek a piacra kerülését még két évtized elteltével sem lehetett pénzügyileg átláthatóan megrendszabályozni.
Miközben velünk egyre csak szoríttatják össze a nadrágszíjat, egyre több hantával tömik a fejünket: még egy kis kitartás, még egynéhány nehéz esztendő, aztán jön a tej- és mézkúra, a magukat illetékeseknek hívő illetéktelenek két kézzel szórják saját kampányukra a pénzt – s a jólétről hazudozó majális-buliik után még a hátrahagyott szemetüket is velünk szedetnék össze. Egyszóval nincs ez így jól – bárhonnan is nézzük.
Hogy lehet az például, hogy ennyi idő után sem egyértelmű, hogy melyik párt legyen az országos kukafelelős? Olyasmiket beszélnek, hogy ahány megye (vagy település? – már nem is tudom), annyi szemétkorifeus pártképviselő. És nekem esetleg azért nem szóltak volna, mert valahonnan kineszelték, hogy ha épp el kell bármit is dobnom közterületen, akkor azt a szemétkosárba dobom? Igen, ez lehet a magyarázat: az összevissza hajigálók tudják a (párt)titkot, tudják, hogy a szemeteléssel kinek törnek borsot az orra alá, és ki az, akinek kedves a mindenfelé ott díszelgő-bűzölgő hulladék. Magyarán arról van szó, hogy a jövő évi választások után ki fizet, és nekünk kinek kell majd mindezért (meg)fizetnünk.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
szóljon hozzá!