2012. április 02., 09:282012. április 02., 09:28
A hétvégén rendezett, Schmitt távozását követelő budapesti tüntetések, ülősztrájkok és hídblokádok ugyanis azt is nyilvánvalóvá tették, hogy a napról napra terebélyesedő és súlyosbodó vita immár nemcsak az elnök doktori disszertációjáról szól, hanem az ellenzék és a kormányoldal „asszójáról”. Hiszen a magyarországi szélsőjobb, liberális és baloldal számára kapóra jött ütni-vágni azt a jobboldalt, amely végül is megválasztotta az államfőt. Márpedig ne feledjük, hogy Schmitt Pál 2015-ig szóló mandátuma végéig még választásokat is rendeznek az anyaországban, és a jelenlegi plágiumbotrány hullámai minden bizonnyal eltartanak a kampány idejéig.
Ráadásul az elnök óriási támadási felületet hagyott maga után, téves helyzetfelismerése, maradása pedig azt bizonyítja, hogy önjáró lett. Persze a különutas, független politizálásnak is megvan a maga helye és funkciója – de legfőképpen hitele. Mihai-Răzvan Ungureanu román kormányfő beiktatása óta többször is bebizonyította, hogy nem hajlandó alávetni magát feltétlenül a nagyobbik kormánypárt, a koalíciós pártok, sőt mentora, Traian Băsescu államfő politikai kénye-kedvének. Például amikor nemrég a koalíciós pártok vezetőinek orrára csapta az ajtót, mert teljesíthetetlennek tartotta az alakulatoknak a közelgő választási kampányra tekintettel támasztott anyagi természetű igényeit.
És bizony Ungureanu jól teszi, hogy megpróbál tisztes távolságot tartani a népszerűség tekintetében padlón heverő államelnöktől és annak hasonló megítélésnek „örvendő” pártjától, a demokrata-liberálisoktól. Sőt még az is jól áll neki, hogy felvállal bizonyos szövetségesi viszonyt a balliberális ellenzék egy szeletével vagy – elsősorban a MOGYE karairól szóló kormányhatározat esetében – történesetesen a magyarokkal, ami egy román politikus esetében nemigen számít jó pontnak a többségi lakosság körében. Ungureanu esetében tiszta a kép: önjárása oka az, hogy államfői babérokra hajt. De mi lehet a cél a magyar államfő esetében?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok