2011. április 19., 09:032011. április 19., 09:03
De jótékony hatásának van egy titka: testre szabottnak kell lennie, egyébként bármennyire márkás, ha nem a mi méretünk, akár lélekölővé is válhat. A túl nagy mellényt már egyébként sem önbizalomnak, hanem önhittségnek, sőt begőzölt hőzöngésnek hívják. (Na végre, eljutottam a tárgyhoz, még mielőtt bárki is azt hihette volna, hogy szakmát váltva felcsaptam készruhagyártó szaktanácsadónak!)
Az utóbbi időben mindenekelőtt a schengeni csatlakozás kapcsán láthattunk-hallhattunk éppen eleget ebből a termetesebbek számára készített „bekecsből”. Bemázolhatták nemzeti színekkel, az a szabásmintán mit sem változtatott. Legföljebb még nevetségesebbnek hatott – valahogy úgy, mint annak idején Funar mester trikolór kukái és rozzant padjai. Senki nem hatódott meg a fennen hangoztatott „jogainktól”, a nagyszerű megvalósításoktól, ütemterv-teljesítéstől és hasonló nyalánkságoktól – elég volt egyszer hinni az ígérgetésnek, másodjára már a (legközelebbi) jövő idő sem működik. (Még alig telt el négy esztendő az uniós csatlakozástól, de már rég elcsépelt igazság, hogy elsietett volt a bizalom. Sajnos!) A márciusról ki tudja mikorra halasztott „határtalanság” miatt dúló-fúló, szitkozódó, fenyegetőző, majd egyre halkabban csak duzzogó államelnökünk láttán minduntalan a juhászból lett futballpásztor és botcsinálta euroguru jutott eszembe, akinek csapata a sorsolásnál összekerült a világ egyik legprofibb tizenegyével, ő pedig csípőjét hullámoztatva, tele szájjal kiáltotta a kamerákba, hogy feltörli a padlót az illető csapattal. S hogy mi lett az eredmény? Felejtsük el.
Schengenről sem illik ma már honi tájakon beszélni – az újabb konc az euró-övezethez való csatlakozás. Túlbuzgó elemzők már bólogattak is bőszen az ötletre, de – láss csodát! – épp az egyébként túlméretezett mellényekben ágáló elnök öltött magára karcsúsított, már-már testhez álló lélekmelegítőt. Nem tudni, mi történt vele, de ezúttal –véletlenül?! – bölcsen szólt, mondván: nem kell elhamarkodottan kitűzni ilyen vagy olyan gyors csatlakozási határidőt, mert egyáltalán nem biztos, hogy sikerül teljesíteni. Nemcsak hogy örömmel hallottam mindezt, de azt is megállapítottam: jól öltöztet a karcsúsított önbizalommellény, nem úgy, mint a hőzöngés leffegő lebernyege.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
szóljon hozzá!