2011. április 19., 09:032011. április 19., 09:03
De jótékony hatásának van egy titka: testre szabottnak kell lennie, egyébként bármennyire márkás, ha nem a mi méretünk, akár lélekölővé is válhat. A túl nagy mellényt már egyébként sem önbizalomnak, hanem önhittségnek, sőt begőzölt hőzöngésnek hívják. (Na végre, eljutottam a tárgyhoz, még mielőtt bárki is azt hihette volna, hogy szakmát váltva felcsaptam készruhagyártó szaktanácsadónak!)
Az utóbbi időben mindenekelőtt a schengeni csatlakozás kapcsán láthattunk-hallhattunk éppen eleget ebből a termetesebbek számára készített „bekecsből”. Bemázolhatták nemzeti színekkel, az a szabásmintán mit sem változtatott. Legföljebb még nevetségesebbnek hatott – valahogy úgy, mint annak idején Funar mester trikolór kukái és rozzant padjai. Senki nem hatódott meg a fennen hangoztatott „jogainktól”, a nagyszerű megvalósításoktól, ütemterv-teljesítéstől és hasonló nyalánkságoktól – elég volt egyszer hinni az ígérgetésnek, másodjára már a (legközelebbi) jövő idő sem működik. (Még alig telt el négy esztendő az uniós csatlakozástól, de már rég elcsépelt igazság, hogy elsietett volt a bizalom. Sajnos!) A márciusról ki tudja mikorra halasztott „határtalanság” miatt dúló-fúló, szitkozódó, fenyegetőző, majd egyre halkabban csak duzzogó államelnökünk láttán minduntalan a juhászból lett futballpásztor és botcsinálta euroguru jutott eszembe, akinek csapata a sorsolásnál összekerült a világ egyik legprofibb tizenegyével, ő pedig csípőjét hullámoztatva, tele szájjal kiáltotta a kamerákba, hogy feltörli a padlót az illető csapattal. S hogy mi lett az eredmény? Felejtsük el.
Schengenről sem illik ma már honi tájakon beszélni – az újabb konc az euró-övezethez való csatlakozás. Túlbuzgó elemzők már bólogattak is bőszen az ötletre, de – láss csodát! – épp az egyébként túlméretezett mellényekben ágáló elnök öltött magára karcsúsított, már-már testhez álló lélekmelegítőt. Nem tudni, mi történt vele, de ezúttal –véletlenül?! – bölcsen szólt, mondván: nem kell elhamarkodottan kitűzni ilyen vagy olyan gyors csatlakozási határidőt, mert egyáltalán nem biztos, hogy sikerül teljesíteni. Nemcsak hogy örömmel hallottam mindezt, de azt is megállapítottam: jól öltöztet a karcsúsított önbizalommellény, nem úgy, mint a hőzöngés leffegő lebernyege.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!