Monopolpénzek

Hogy a hír nem érte kellemes meglepetésként a szövetség illetékeseit, kitűnik Kelemen Hunor enyhén indulatos és erősen inszinuáló nyilatkozatából, amelyben újfent azzal vádolta az EMNT-t, hogy „százmillió forintokat kap” a magyar államtól a demokrácia-központok működtetésére. Mármost kíváncsiak volnánk, honnan származnak az RMDSZ elnökének ennyire „pontos” információi a könnyített honosítási eljárás terén segédkező irodák finanszírozásáról, nagyságrendiségéről.

Annál is inkább, hogy a magyar kormány illetékesei – például Németh Zsolt államtitkár itt, a Krónikában – már többször elfogadhatatlannak nevezték a vádat, miszerint az anyaország a demokrácia-központokon keresztül finanszírozza az új erdélyi magyar párt létrehozását. De ha már Kelemen százmillió forintokról beszélt, bizony nem ártana megbogarászni, miként nyúlta le a bihari RMDSZ a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által az előző Orbán-kormány idején elnyert 320 millió forintos Ady-projektet, és lett a pénzből az Érmindszentre tervezett termálfürdő, irodalmi zarándokhely és termálszálló helyett Nagyváradon mindössze egy bálterem. Érdemes kivizsgálni azt is, miként orozta el ugyancsak a Medgyessy-kabinet az első Orbán-kormány által az erdélyi történelmi egyházak rendelkezésére bocsátott budapesti ingatlant, és tanulságos volna megtudni azt is, pontosan hány százmillió forint vándorolt át a határon az elmúlt években az RMDSZ által gründolt, a profizmus és a nézettség tekintetében ugyanvalóst nem a szakma csúcsát hódítgató Erdély Tv alapítására, működtetésére.

Az RMDSZ az elszámoltatások okán most nyilvánvalóan attól tart, hogy eleshet a magyar – később pedig akár a román – állami közpénzek szétosztása fölötti több mint két évtizedes monopóliumától. Pedig e nélkül nem lesz esély az áhított erdélyi magyar–magyar összefogásra: az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum is amiatt vált tetszhalottá, mert a szövetség a támogatáspolitika, a bukaresti és budapesti források elosztásának egy kis szeletét sem hajlandó kiengedni a kezéből.