2009. május 26., 07:262009. május 26., 07:26
Kezdjük a sort a Székelyudvarhelyen szerkesztett Polgári Élettel, amelynek felelős szerkesztője a múlt heti lapszámban azért háborodott fel és fricskázta meg a Krónikát, mert az RMDSZ Communitas Alapítványa idén egyetlen banit sem juttatott a hetilapnak. Több más sajtótermékkel együtt azonban támogatta lapunkat, amiből a Polgári Élet-es kolléga – nem mellesleg, a Krónika egykori munkatársa – arra következtet: „az RMDSZ ezzel hálálja meg, hogy a Krónika talán visszafogta kissé az ellenzékiséget”. Nem tudom, melyik Krónikát olvasva silabizálta ki ezt az „átalakulást”, az általunk szerkesztettből biztosan nem tehette. Mindjárt egyértelmű azonban, miféle ellenzékiség fáj igazán a Polgári Életnek, amikor ugyanabban a lapszámban egy másik cikk meg nyilvánvaló csúsztatásnak nevezi a Krónika egyik korábbi anyagában leírtakat, miszerint a Magyar Polgári Párt elnökségének tiltása ellenére az alakulat számos helyi és megyei szervezete bizony alaposan kiveszi a részét az RMDSZ–EMNT-jelöltlista népszerűsítésében. Nos, ne kerülgessük: az MPP szócsöveként a nevezett hetilap munkatársainak – és elsősorban persze munkaadóinak – csőrét az piszkálja, hogy a Krónika cikkezni mert a pártban uralkodó ellentétekről, és amikor rászolgált, kritikával illette az alakulat vezetőségét is. Ez hát a mi „bűnünk” a Polgári Élet szerint, amit pártfüggetlen sajtóorgánumként mi büszkén fel is vállalunk, nem úgy, mint az MPP központi pártirodájából irányított hetilap – amely ennek ellenére is megérdemelné az adófizetők pénzét kezelő Communitas támogatását. (Különben nem árt, ha a Polgári Élet felelős szerkesztője is tudja: a médiapályázatok elbírálásában egy ideje már a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete az illetékes.)
És most ugorjunk Bukarestbe. Az Új Magyar Szó szintén a napokban jelentette be hivatalosan, hogy Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonából egy nagyváradi alapítvány „közösségi” tulajdonába került át az országos napilap. A politikus „önzetlen” médiamecénási érdemeinek méltatásán túlmenően laptársunk megbízott főszerkesztője bejelentette: a tulajdonosváltással megkérdőjelezhetetlenné vált a szerkesztőség önállósága és szerkesztői függetlensége, tehát immár semmi akadálya az ÚMSZ mint „közösségi-közszolgálati” projekt megvalósításának. Amihez persze ezúton kívánunk sok sikert. Erős kétségeink vannak azonban a tekintetben, hogy a lap – amelynek korábbi főszerkesztőjét a tavalyi parlamenti választások előtt azért váltották le, mert interjút közölt a Markó Béla ellenében indult Kincses Előd szenátorjelölttel – megszabadult a pártcenzúrától, és nagy a gyanúnk, hogy a tulajdonosváltás valójában az eddig bújtatott finanszírozási források hivatalosítását szolgálja. Arról nem beszélve, hogy a közszolgálatiság alapfeltétele a pártatlan tájékoztatás…
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.