2012. március 12., 07:332012. március 12., 07:33
A legbátrabbja pedig még kommentálni is merészel. Olyankor például, amikor két megálló közt a sofőr komótosan elvégzi a bevásárlást, legalábbis a tízóraijának vagy ebédjének a beszerzését, netán elszopogatja még a kávéját is. Milyen régen megszüntették a végállomásnál a kioszkot, ahol kiflit és kávét vehetett. Kérdezte valaki tőlük, hogy oszlassák vagy ne oszlassák a jó kis bódét? S ha ismerőssel akad össze, azt senki nem várhatja tőle, hogy neveletlen bunkó módjára ne váltson vele néhány kedves szót.
Hogy a motor jár, az utas meg egyre késik?! Egyetlen rövidke mondattal elintézi: aki siet, üljön taxiba. Ez ilyen egyszerű. Másik fontos (szabadság)jogköre az utasok kulturális nevelése. És szegény ezen a téren is hányszor ütközik a megátalkodottak ellenállásába. Például van olyan, aki tiltakozik a fülsiketítő városi folklór nyekergetése ellen. Még ilyet! Nem vár külön köszönetet, hogy megismertet mindenkit a jobbnál jobb jajongóművészekkel, de ne is merjen rászólni holmi utas, hogy esetleg halkabban kellene neki műélveznie.
És a beszélgetés. Ha valaki olyan tudatlan, hogy nem ismer minden betűt, és nem tudja világosan elolvasni, majd pedig felfogni, hogy a kiírás, miszerint vezetés közben ne zavarja senki a járművezetőt, az az utasnak szól, és nem a sofőr barátainak és hozzátartozóinak, akkor az az analfabéta magára vessen, ha kioktatják. És köszönje meg. Örüljenek, hogy van, akivel a nagy forgalomban emberi szót válthat, és nem alszik el a volánnál az unalomtól. Mert akkor meg az volna a baj. És a mobiltelefont talán nem azért találták fel, hogy az emberfia használja?! Az nem egyszerű nehezék, amit beteszünk a zsebünkbe, nehogy elfújjon a szél! És miért baj, ha beszéd közben nem veszi észre a megállót és a leszállni akarókat?! Na és?! Talán minden úgy történik ebben a világban, ahogy mi szeretnénk?
Miért gondolja azt bárki is, hogy a jegye vagy bérlete fejében akármit előírhat?! Parancsolgathat, mintha a főnöke volna?! Hát erről szokjon le sürgősen minden utas, addig, amíg szépen förmed rá, mert a hepciáskodók előtt legközelebb nem nyitja ki az ajtót, aztán várhatják a következő járatot, amíg meg nem unják. Csak hogy legyen végre világos, ki az úr a házban!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.