Az emberek normális esetben azért alapítanak új pártot, mert elégedetlenek a már meglevők alapelveivel, eredményeivel, esetleg személyi kifogásaik vannak, így aztán én egyáltalán nem várom el, hogy a politikusok, akik hétköznapokon ostorozzák ellenfeleiket, ünnepnapokon valami álságos, hamis egység illúziójába ringatva a választókat együtt ünnepeljenek.
Szónokoljanak, koszorúzzanak külön időpontban, akár ugyanazon helyszíneken is. Ez is része a plurális demokráciának, a polgár meg arra megy el, amelyiket szimpatikusnak tartja. Sőt ha úgy tartja jónak, akár mindkettőre is. A helyzet akkor válik súlyossá, amikor valamely párt már a külön ünneplés jogát is elvitatja riválisától. Sőt nem csupán elvitatja, de tevőlegesen is hozzájárul ahhoz, hogy a versenytárs ne ünnepelhessen.
Szűkebb pátriámban, Nagyváradon ez régi történet: amióta megjelent a színen a politikai rivális, a város és a megye irányításában nagy befolyással rendelkező RMDSZ az esetek jelentős részében megpróbálta megakadályozni, hogy ellenfele március 15-én vagy október 6-án valamely megszokott helyszínen ünnepeljen. Ezt úgy tudta megoldani, hogy már egy évvel az események előtt egész délutánra lefoglalta az összes helyszínt.
Amikor ez a lehetőség megszűnt, az EMNP már az első idei munkanapon az RMDSZ módszeréhez folyamodott, hogy lefoglalja a helyszíneket – a hivatalos álláspont szerint persze együtt kívántak ünnepelni az RMDSZ-szel, de ezt ha akarom, elhiszem, ha nem, nem –, ám végül kiderült: hiába igyekezett, a később jelentkező szövetséghez képest valamiért mégis lemaradt. Erre reagálva az RMDSZ főtitkára szerényen csupán azt bírta mondani: az elmúlt huszonkét évben az RMDSZ megmutatta, hogyan kell méltó módon megszervezni egy ilyen ünnepséget, így az EMNP semmi pluszt nem tudott volna hozzátenni.
Amúgy tényleg furcsa az EMNP érvelése. Elvégre ők bevallottan a 2-es iktatószámú kérvénnyel rendelkeznek, míg az RMDSZ a 84-essel. Márpedig 84 több, mint 2 – aki emiatt akadékoskodik, az a matematika szabályaival száll vitába. Nem is értem, miért panaszkodnak – ez legalább olyan kikezdhetetlen érv, mint az EMNP szervezőképességéről szóló, így még a rendezvényszervezés titánjaként hasító szervezet némely illetékeséhez is méltó lenne.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.