2011. április 29., 10:022011. április 29., 10:02
Tény, ami tény, a kezdeményezésekben fölfedezhető némi kultúrharcos igyekezet, és az is megállapítható, hogy a jelenlegi gazdasági és szociális helyzetben nem feltétlenül az a legfontosabb a mindennapi megélhetési gondokkal küzdő polgár számára, hogy a Köztársaság vagy a II. János Pál pápa nevet viseli valamely köztér. Viszont az ilyen akciók kiválóan alkalmasak arra, hogy a konkrét életszínvonal-fellendítő intézkedések helyett olyan szimbolikus gesztusként funkcionáljanak, amelyek célja, hogy a kezdeményezőket nemzeti elkötelezettségű hazafiakként tüntessék fel.
Azt ugyanakkor mégsem lehet kijelenteni, hogy teljes mértékben fölöslegesek lennének, és ha életszínvonal-javulást nem is hoznak, azért az mindenképpen jobb közérzetet biztosít a józan gondolkodású polgár számára, ha a továbbiakban nem valamely kommunista ikon, pribék vagy egyszerűen arra méltatlan és érdemtelen, tehetségtelen politikus nevét viselik a közterek. Arról nem is beszélve, hogy ha már a kulturkampfnál tartunk, akkor most épphogy az eredeti kultúrharc nyomainak eltakarítása folyik. Mert hát a múlt eltörlésére tett kísérlet jegyében történt meg először, hogy közterületeket és intézményeket tömegesen átneveztek. A legendás 133 nap, azaz a kommunisták 1919-es első rémuralma alatt még a régi szobrokat, emlékműveket is vörös rongyokkal takarták el, 1945 után pedig az átnevezések intézményesültek.
És arról se feledkezzünk meg, hogy a haladó, modern szellemű kultúrharc jegyében nem csupán a szimbolikus térben hajtottak végre tisztogatást, de az eltörölni kívánt múlt képviselőit fizikailag is megsemmisítették. Még 1918-ban az elmúlt kétszáz esztendő egyik legjelentősebb államférfiját, Tisza Istvánt lőtték le orgyilkosok, majd a vörösterror idején mészárolták le a rendszer ellenségeit (igaz, ezt még kiegyenlítette a fehérterror), 1945 után viszont a polgári rend képviselőit, a gazdag parasztokat már büntetlenül gyilkolták meg vagy deportálták, forgatták ki vagyonából, és a tudomány, a gazdaság és a művészet terén igazi kontraszelekció valósult meg. Az elrettentő példából okulva a mostani „kultúrharc” esetében jó lesz vigyázni, hogy ne egyéni bosszúk és mániák kiélésének eszközévé váljon, hanem szellemi kármentés legyen, amely nem személyek, csak egy gyilkos ideológia – és egyáltalán az ideológiák józan ész elé helyezése – káros maradványainak felszámolását célozza.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
szóljon hozzá!